A székesfehérvári Boldogasszony bazilika jelentősége - Közlemények Székesfehérvár történetéből (Székesfehérvár, 1996)

GERICS JÓZSEF - LADÁNYI ERZSÉBET: A 11-12. századi magyar néptudat és Székesfehérvár

lensége miatt és a Krisztus iránt a keresztségben egyszer már fogadott hűség megszegése miatt. A pannóniai „viri litterati", a „tudósok" az ilyen megnyilatkozásokat válasz nélkül semmiképpen sem hagyhatták, maguk pedig ilyen hangokat a pogány magyarokról szólva nem ütöttek meg. Ők ugyanis a pogány magyaroknak még oly szigorú megítélésével sem háríthatták (volna) el a legmagvasabban Freisingi Ottónál olvasható ellenséges megbélyegzést, amely Pannónia vallásilag meg nem különböztetett lakóinak szokásokban és nyelvben egyként megnyilvánuló barbárságára vonatkozott. Ami ezeknek a pogányok elleni háború ideológiájából merített megbélyegző minősítéseknek a 11-12. századi alkalmazását illeti, tudnunk kell, hogy benne az ellenfél, az ellenség befeketítésének már akkor kedvelt fogása jelent meg. így Hersfeldi Lampert (fl085) IV. Henrik királyt nyilvánította „barbár és engesztelhetetlen ellenségnek (hostis barbarus et inplacabilis)", a „nomen christianum" elnyomójának. Ellene - Lampert szerint - a szászok igazságos háborút vívtak „Isten egyházának, a keresztény hitnek és a maguk szabadságának védelmében (pro aecclesia Dei, pro fide Christiana et pro libertate sua)". Sugerius, Saint Denis-i apát V. Henrik császár 1124. évi francia-ellenes hadjáratáról írva a németeket nevezte „barbároknak", sőt „szaracénoknak (Sarraceni)".

6 Magyarországon e terminológia és gondolati tartalma legalább az itt hivataloskodó, de külföldi eredetű papság előtt (gondoljunk csak Szent Gellértre, Leodvinra, Albericusra, a Kálmántörvény szövegezőjére, Hartvikra) mindenképpen ismert volt. A magyarság elleni hasonló vádakra Szent László korában bibliai alapvetésű feleletet adott Szent István Nagyobb Legendájának szerzője. O a magyar népnél a kereszténység felvételével bekövetkezett fordulatot emelte ki. A pogányságot minden nép kereszténység előtti,