A székesfehérvári Boldogasszony bazilika jelentősége - Közlemények Székesfehérvár történetéből (Székesfehérvár, 1996)

PÜSPÖKI NAGY PÉTER: A székesfehérvári prépostság és bazilika előzményei és szerepe az alapítás első századában a kánoni jog tükrében

Már I. Gelasius pápa (492-496) kifejtette, hogy a plébániák egy adott egyházmegyéhez való viszonyát sem vélelem, sem elévülés címén nem lehet megváltoztatni. Ezalatt egyértelműen azt értette, hogy: »Nulla igitur praesumptione statum parochiarum, qui perpetuae aetatis firmitate duravit, patimur immutari: quia nec negligentia pontificis, nec temporalis obiectio, (quae per incuriam forte generatur), neque ignavia faciente consensus adhibitus, nec subrepente supplicatione praescriptio divellere potest semel dioecesim constitutum: ex qua semper ad r

egenerationem atque consignationem plebs devota convenu. Territorium enim non fa cere dioecesim, olim noscitur ordinatum.« »Tehdt a plébániák helyzetének módosítását, amely mindenkor folyamatos szilárdsággal fennmarad, semmiféle vélelem alapján nem tűrjük el: mivelhogy azt a rendelkezést, amely egyszer egy egyházmegyéhez kötötte, semmiféle főpásztori hanyagság, sem időszaki akadály, (amely esetleg gondatlanság miatt megeshet), sem tájékozatlanságból fakadó hozzájárulással való élés, sem csalárd kérvény alapján el nem mozdítható tőle:mely által a megújhodáshoz és a hit bizonyságáhozjut el a kegyes nép. Hiszen köztudott, hogy már régen alkották meg azt az intézkedést, hogy nem a terület alkotja az egyházmegyét.^ Az idézet utolsó mondata világítja meg a kérdés lényegét: az egyházmegyét ugyanis a joghatóság teljessége alkotja, amelyet szigetszerű térségben is gyakorolni lehet. Ez a jogelv nem csupán Gelazius pápa korában volt hatályos, hanem a minket érdeklő időszakban is, amit világosan bizonyít Gratianus, aki a Decretumába is felvette.

121