A székesfehérvári Boldogasszony bazilika jelentősége - Közlemények Székesfehérvár történetéből (Székesfehérvár, 1996)

PÜSPÖKI NAGY PÉTER: A székesfehérvári prépostság és bazilika előzményei és szerepe az alapítás első századában a kánoni jog tükrében

val foglalkozzunk. Mindössze az idézet második, a »subicimus ecclesie omnibus ecclesiis«, azaz a »valamennyi egyházával alavetettük« kezdetű és a vele szorosan összefüggő, birtokfelsoroló részére térünk ki. Györffy 1967-ben fontos és helytálló megállapításokat tett a veszprémi püspökség oklevelének keltezése és a pannonhalmi apátság somogyi tizede kapcsán. Györffy érvelése a kibocsátás 1009-i esztendeje mellett Karácsonyi és Szentpétery korábbi datálást kezdeményező álláspontjával szemben helyes.

66 Mind Karácsonyit, mind Szentpéteryt az a felismerés késztette az oklevél dátumának kétségbe vonására, hogy ha hiteles a veszprémi oklevél dátuma, akkor megalapozott kétség támad az oklevél integritásával szemben. István ugyanis az 1001-i pannonhalmi alapítólevélben a somogyi tizedeket Szent Mártonnak adományozta. A veszprémi püspöknek pedig ezek fejében a Cortou nevű helyet adta kárpótlásul. Következésképpen Cortou említésének szerepelnie kellett volna a veszprémi püspökség territoriális joghatóságát és birtokait leíró oklevélben, de nincs benne. Györffy már figyelmeztetett arra, hogy a veszprémi püspök Somogy vármegyét (helyesebben annak tizedjogát - PNP) nem kapta meg Istvántól. Az oklevél e tekintetben rendben van. Cortou mégis hiányzik, mert István az oklevélben felsorolja a veszprémi püspöknek bárhol birtokul adott falvakat is, és nem csupán az egyházmegyéjében fekvőket: egyet Veszprém megyében, hármat Fejér megyében, egyet Kalocsa körzetében (pagus Colocensis), egyet Visegrád megyében, egyet pedig Úrhida várkerületben, Fehérvár közelében.

67 Az oklevél birtokfelsoroló részének csonka volta tehát Cortou hiánya miatt szembeötlő. Ezt a csonkaságot próbálták meg jeles kutatóink elfedni azzal a feltevéssel, hogy a pannonhalmi oklevél Cortouhoz fűzött állítása a veszprémi püspökséggel folytatott tizedper kapcsán kései betoldásként került a szövegbe, illetve Karácsonyi és Szentpétery