A székesfehérvári Boldogasszony bazilika jelentősége - Közlemények Székesfehérvár történetéből (Székesfehérvár, 1996)
PÜSPÖKI NAGY PÉTER: A székesfehérvári prépostság és bazilika előzményei és szerepe az alapítás első századában a kánoni jog tükrében
emelt templomnál, tipikusan római eredetre vall. Szent István első vértanú ereklyéit 415-ben találták meg a Jeruzsálem szomszédságában fekvő Kaphargamalóban, ahonnan Rómába vitték. Ott a Möns Caeliuson helyezték el, ahol a vásárcsarnokot 468-83 közt tiszteletére templommá alakították. Ez a máig meglévő Santo Stefano Rotondo, amely többféleképpen is kapcsolódik a magyar egyháztörténethez. Ama kérdés eldöntését, hogy Szent István protomartyr kultusza az első latin rítusú magyar püspökséget megalapító XII. János pápa, illetve Zakkeus püspök útján került-e Esztergomba, vagy a salzburgi érsekség említett Mosaburg melletti templomának esetleges ereklyemegosztásával, jelentős mértékben megvilágítja Szent István római zarándokháza, amely szintén ezt a titulust viselte, s amelyet 1776-ban bontottak el. A zarándokház kis római prépostsága azt sugallja, hogy a várbeli patrocinium egyenesen Rómából származott, és Szent István különleges személyi patrónusa iránti tiszteletét ilymódon is kifejezte. Mivel Szent István az első érseki székesegyházat az esztergomi várban a Boldogságos Szűz és Szent Adalbert tiszteletére emelte, nyilvánvaló, hogy a régi egyház titulusa volt az első vértanúé. 49 Az indokolt kis kitérő után megválaszolható a kérdés: miért eshetett Taksony választása éppen a fehérvári fejedelmi udvarház közelében fekvő Szent Péter és Pál egyházra? Az ok, úgy véljük, mint az előbb már jeleztük, a várbeli első székesegyház építésének befejezetlen volta lehetett. Márpedig egy fel nem szentelt templomban liturgikus cselekményeket - ilyen a temetés is - végezni nem lehetett. Az említett várbeli kápolna, kis mérete és a palotaépülettel való szoros kapcsolata miatt erre a célra nem volt alkalmas. Taksony fejedelem tehát a második prioritás szellemében és a harmadik figyelembe vételével szabadon választhatott sírhelyet. Az ország fejedelméhez különösképpen nem volt illő, hogy idegen templomba temetkezzen,
