A székesfehérvári Boldogasszony bazilika jelentősége - Közlemények Székesfehérvár történetéből (Székesfehérvár, 1996)

PÜSPÖKI NAGY PÉTER: A székesfehérvári prépostság és bazilika előzményei és szerepe az alapítás első századában a kánoni jog tükrében

Salamon elbujdosott (talán az istriai Pula egyházában, ahol később szentként tisztelték), végül Szent Lászlót (+1095) Nagyváradon temették el.

32 Szent István temetkezési helyét, Székesfehérvárt, ahol atyja, Géza fejedelem és fia, Imre herceg is nyugodott, egészen szentté avatásáig a magyar királyok kifejezetten szűkebb értelemben vett családi temetkezőhelynek tekintették és ilyenként tisztelték. Nyilván ez volt az oka annak, hogy közülük ki-ki saját temetkezőhelyet választott. Ezek közül azonban egyik sem alakult át dinasztikus temetkezőhellyé, mert a korona többnyire más-más ág tagjának fejére került.

33 Ezt a gyakorlatot az első magyar király szentté avatása törte meg. Talán éppen erre a szemléletváltásra utal a Szent Lászlóval kapcsolatos legendákban az az elbeszélés, hogy a kérdést, hol temessék el a királyt, végakarata szerint Váradon-e, vagy Székesfehérvárott, nem a tanácsosai, hanem a holttestét vontató állatok döntötték el, akik Váradra vitték. Hogy ez a döntés még másfél évszázad múltával is mennyire foglalkoztatta a kései utódokat, mutatja, hogy az eseményre utaló illumináció mind a Képes Krónikában, mind a Magyar-Anjou Legendáriumban helyet kapott.

34 A szűkebb értelemben vett családi sírhely tisztelete korai királyaink temetkezési gyakorlatából világosan kitetszik.

35 Ez a keresztény temetkezési jog szellemében természetesnek is tűnik. III. Leo pápa (795-816) ugyanis az idevágó rendelkezésében, amely IX. Gergely pápa törvénykönyvében (1234) is helyet kapott, kifejtette: »... sanctissimum est, unumquemque videlicet in maiorum suorum sepulchris iacere, ut patriarcharum exitus docet.« »a legszentebb dolog tudniillik, hogy ki-ki őseinek sírjában nyugodjon, amint azt a pátriárkák elmúlása tanitja«.

36