A székesfehérvári Boldogasszony bazilika jelentősége - Közlemények Székesfehérvár történetéből (Székesfehérvár, 1996)

PÜSPÖKI NAGY PÉTER: A székesfehérvári prépostság és bazilika előzményei és szerepe az alapítás első századában a kánoni jog tükrében

III. Leo természetesen az előbbi intézkedése folytatásában a temetke­zési hely szabad választásának jogát is elismerte, mert az Úr sem te­metkezett az ősei sírjába, pedig bűn nélkül való volt. Mindenesetre a szabad temetkezési hely kiválasztásának jogát az előbbi elv mögé he­lyezte. A keresztény fejedelem pedig ilyen dolgokban is köteles volt népének a jobbik példával szolgálni. Az ősök sírjába való temetkezést a XII. század közepe előtt Gra­tianus is, I. Gelasius pápa (492-496) intézkedéseire hivatkozva, még kötelezettségként tartja számon: »In sevulch.ro varentum suorum filii sunt collocandi.« »A gyermekeket a szüleik sírjában kell elhelyezni«. 37 A kivétel fogalmát III. Ince (1198-1216), más források szerint II. Ince (1130-1143) határozta meg. Az ősök sírjának elhagyása esetén elfo­gadható okul a monostori temetőkben való temetkezés szándékát je­löli meg. Ugyanis a hozzájuk tartozó templomokban a szerzetesek, vagy kanonokok közössége a halottakért gyakran imádkozik. Más ke­vésbé istenfélő hely kiválasztását érvénytelennek nyilvánította. 38 Fi­gyelembe véve még III. Incének a 19. jegyzetünkben idézett - 1192-i korábbi kánonokra alapozott - értelmező döntését, világosan áll előt­tünk mind Szent István, mind a többi emlegetett királyunk temetke­zési helyével kapcsolatos döntésének indítéka 1083-ig, az első magyar szentek szentté avatásának idejéig. István király tehát, amikor úgy döntött, hogy temetkezési helyéül Székesfehérvárt választja és ott bazilikát épít, mindkét fent ismertetett kánoni alapelvet figyelembe vette. Az egyik oldalon a hely kiválasztásában az a tény motiválta, hogy atyja nyugvóhelye legyen az övé is. Ez az elhatározása mind a keresz-

Next

/
Thumbnails
Contents