A székesfehérvári Boldogasszony bazilika jelentősége - Közlemények Székesfehérvár történetéből (Székesfehérvár, 1996)

GERICS JÓZSEF - LADÁNYI ERZSÉBET: A 11-12. századi magyar néptudat és Székesfehérvár

rályi nemzetségből olyat, hogy alkalmas legyen az ország kormányzására, és őket megszabadítsa Péter zsarnokoskodásától." 1046-ban a krónika sokszorosan ecseteli az előkelők odaadását András és testvérei iránt, személyükben a királyi hatalmat „a királyi ivadéknak", ama „Sz. István nemzetségének" akarták visszaadni, „aki őket szerette és felmagasztalta", s e nemzetségtől várták a furor Teutonicus-tól való megszabadulásukat. Az Árpád-házhoz való ragaszkodáshoz hasonló alattvalói kitartást figyelhetünk meg a Karolingok mellett a 9. század közepéről. Az Annales Fuldenses szerint ugyanis 853-ban „az aquitaniaiak követei gyakori kérleléssel ösztönözték ( Német ) Lajos királyt, hogy vagy maga vegye át felettük a királyi hatalmat, vagy fiát küldje el, hogy az szabadítsa meg őket (Kopasz) Károly király zsarnokoskodásától, hogy ne kényszerüljenek netán a kereszténység veszedelmével idegenektől és a hit ellenségeitől kérni azt a segítséget, amelyet igazhitű és törvényes uraiknál nem találhattak meg."

27 Andrásnak és Leventének a pogányok követeléseihez való krónika szerinti viszonya szintén figyelemre méltó Karoling-kori hasonló jelenséggel rokonítható. Tőlük ti. azt követelték, engedélyezzék az egész népnek „ritu paganorum" élni, a püspököket és papokat megölni, a templomokat lerombolni, a keresztény hitet elvetni és bálványokat imádni. Kívánságukat Andrásék teljesítették is, „mert egyébként nem harcoltak Péter király ellen Andrásért és Leventéért." 841-ben Lothár császár vereséget szenvedett fivéreitől. Ekkor Nithardus krónikája szerint (IV, 2) Lothár „Szászországba is követeket küldött, megígérve a végtelen sokaságú ottani friling-nek és litus-nak, hogy a következőkben, ha engedelmeskednek neki, akkor ugyanazt a törvényt engedélyezi nekik, amely őseiké is volt még akkor, amikor bálványimádók voltak. Ők erre rendkívüli módon vágyódva, új nevet vettek fel, a stellingát, s egybegyűlve, az urakat az országból elűzve, a régi módon ki-