A székesfehérvári Boldogasszony bazilika jelentősége - Közlemények Székesfehérvár történetéből (Székesfehérvár, 1996)

GERICS JÓZSEF - LADÁNYI ERZSÉBET: A 11-12. századi magyar néptudat és Székesfehérvár

ki ama törvény szerint élt, amilyennel akart." Az Annales Bertiniani szerint Lothár a stellinga elnevezésű szászoknak „szabad választást engedett bármely törvényre (cuiusqumque legis) vagy a régi szászok consuetudo-jára nézve, amelyiket csak akarják." Ok ekkor „inkább a ritus paganorum követését választották, mint a keresztény hit szentségeinek megtartását."

28 Azok a fenyegetések, amelyeket Péter a krónika szerint a magyarok ellen hangoztatott, mindenekelőtt a nyomorgatásig menő adószedés és a németeknek meg olaszoknak az ország javaiból való ragadozása - eltekintve most a pedaneus-okra és vülicus-okra vonatkozó, jellegzetesen 11. századi megjegyzésektől - olyan mozzanatok, amelyek a szászok IV. Henrik elleni lázadása alkalmával szintén feltűntek. 1073-ban Nordheimi Ottó így tüzelte őket a király ellen: „A javakat advenáknak osztogatva, meg fogja parancsolni, hogy ti, szabad születésű és szabad állapotú emberek, ismeretlenek szolgái legyetek." Ugyanakkor elhangzott ez a felszólítás is: „Ne vegyétek magatokra a szolgaság igáját, ne tegyétek adófizetővé örökségteket (nolite hereditatem vestram tributariam facere)".

29 A szászok - Hersfeldi Lampert műve szerint - felrótták Henrik királynak ősi szokásjoguk gyakori megsértését, s többszörösen követelték tőle tiszteletben tartását.

30 Tekintetbe véve a magyar krónika Péterre vonatkozó előadását és egyes elemeit, azok a 9-11. század európai gondolatvilágával, fogalom- és szókészletével összhangban vannak. Ezért ebből a szempontból sem indokolt Péter krónikás történetének keletkezését a 11. századtól elvitatni, beleértve ebbe a furor Teutonicus (Teutonicorum) kifejezés és változatai alkalmazását is. E tekintetben jelentős, említendő mozzanat, hogy Manegoldus a VII. Gergely halála után írt Liber ad Wolfelmum című művében, a maga korának egyházi viszonyairól