A székesfehérvári Boldogasszony bazilika jelentősége - Közlemények Székesfehérvár történetéből (Székesfehérvár, 1996)

GERICS JÓZSEF - LADÁNYI ERZSÉBET: A 11-12. századi magyar néptudat és Székesfehérvár

Ez a krónikás adat a németekkel szembehelyezkedő lengyel öntudatról biztosan korhoz köthető. Az a Kálmán-kori német vélemény, amely a kereszteshadjárat indulásakor azonos jellegűnek vette a pogányok és magyarok levágását, visszhang nélkül semmi esetre sem maradhatott Pannóniában. (Ezt megfontolva, a magyar krónikában többszörösen feltűnő, s Lucanus Pharsalia-jára visszavezethető furor Teutonicus kifejezés használata Kálmán uralma alatt is vitathatatlanul időszerű. Ám nemcsak Kálmán idején!) Péter trónra kerülése, majd 1044-ben III. Henrik kegyéből trónjára visszajutása kétségtelenül fordulatot hozott a magyar-német viszonyban Szent István korához és II. Konrád német királlyá választásához, 1024-hez képest. Ekkor ti. - Wipo káplán megjegyzése szerint - „még csak meg sem akart hallgatni minket (ti. németeket) az a Magyarország, amelyet III. Henrik... megfékezett és a győzelem után igen bölcs hozzáértéssel szilárdan megszerzett magának és utódainak."

13 Ám István korához képest a honi jogéletben, közéletben és az ezt irányító vezető réteg összetételében is nagy volt a változás a kortársi német források előadása szerint. így miután a Németországba menekült Péter helyett 1041-ben a magyarok Aba Sámuelt választották királlyá, ő az Altaichi Évkönyv szerint „zsinati tanácskozást tartván, a püspökök és előkelők együttes elhatározása alapján mindazoknak a törvényeknek a megsemmisítését rendelte el, amelyeket Péter törvénytelenül, önkényének megfelelően (iniuste secundum libitum suum) hozott."

14 1044-ben, amikor visszaállította az uralomba Pétert („regiis fascibus vestivit et manu sua ducens in sede sua restituit"), Henrik a magyarok kérésére az Évkönyv szerint a német jogot („Illis etiam petentibus concessit rex ... scita Teutonica"), Herimannus Augiensis szerint a