Csurgai Horváth József, Hudi József, Kovács Eleonóra: Az 1848-49. évi forradalom és szabadságharc forrásai - Források Székesfehérvár történetéből I. (Székesfehérvár, 1998)

VII. A szabadságharc végnapjai

(...) Pesttül vérző szívvel vevék búcsút. Szegény testvéreim ájulva hulltak ki karjaim közül, barátim a pokol átkait szórák azin czudarokra kik ezen szörnyű válást okozák- mind sírtak - csak én nem! Könnyeim forrása ekkor már kiapadt! Bensőm csak a szörnyű bosszú eszméje által éledt fel egy kissé néma merengésébül. Elhagytam majdan kedves hazám határait is és e zord várba érkeztem, de keblem doemonjai

897 velem jöttek, és a végtelen hosszú éjek és napokon át rémesen kínoznak. Barátom! — ha lázító tetteim végett ítéltek volna el, ha hazám szolgálatáért szenvednék! — akkor hidd el - nyugodtan tűrném szörnyű büntetésemet! — de mint magad is tudod, visszavonultan élvén csak azt tevém mit minden pap tett! — és egyedül azon czudarok gaz árulása miatt bűnhődöm, elvesztvén szép jövőm reményeit - jó nevemet - vagyonomat, szóval mindenemet! Oh Boglár - te vagy éltem ördöge - Te leszel oka halálomnak is! ! Ha az Isten nem küldi békeangyalát feldúlt bensőmbe — akkor bosszúm szörnyű leend! — s ha mégegyszer hoznak reám halálos ítéletet, legalább fogom tudni, mit tettem? — míg most valóban nem tudom! ! — hisz paptársaim mind azt tevék, mit én, — sokan többet, — és ők szabadok — és tán még engem és nevemet a sárba tapodnak! ! — engem — kinek az volt sírja, hogy vádlóim hamis esküt tevének és barátim nem mertek mellettem szólani! — és az igazlelkű Streith még azon keveset se bírta elhallgatni mit elkövettünk. Kedves Tanosom! - éveim száma még kevés ugyan de tapasztalásom sok őszfürtű aggastyánéval vetélkedik! Szerencsétlenségem ösmerteté meg barátimat is! Szomorú börtönöm üres magányában ugyancsak elmondhatom: tempóra si fuerint nubila - solus eris! Míg szabad valék baráti karok öleltek és örök hűséget fogadának! — most - egy pár hideg sor írástul is visszaijjednek. — Míg vagyonos valék segélyüket ajánlák többen! — most, — midőn pokoczon fekve, minden(n)api 8 xron vegetálok inkább mint élek, most feledik nagylelkűségüket. Két holnap előtt már írtam a káptalanhoz, és csak annyi segélyért esdettem, mennyi a legutolsó gonosztévő paptul sem tagadtatik meg! — és a káptalan még csak válaszolni sem tartotta érdemesnek levelemre! és ugyan nem ugyanez a káptalan parancsolta-e a proclamatiók felolvasását?? a kanonok urak szabadok lőttek, mert kén(y)szeritve tevének mindent! de ugyan miért nem áll ezen mentség egy alárendelt káplány részére is?? a jólelkű Streith sohase olvasta volna fel a proclamatiókat, ha a Vicanus

898 nem parancsolja! — avicanus szabad- és a szegény ártatlan elvérzett!! S tán még jó neve is becsméreltetik? — pedig lelkülete tisztább — szíve jobb volt mint az egész megyében bármellyik lelkészé! T(isztelendő) Lezsó esperess úrhoz is írtam már, valamint volt kerületi paptársaim-hoz is! — Elmondván hűven szomorú környülményeimet, és azon nélkülözést mellyet szenvedek! — de ők is elzárták kebleiket előttem, mit különösen Frantsits, Lezsó, Ambrustól nem vártam volna! — oh — ők is feledték hogy Streith és Manszbarth vérükkel, én mindenem vesztésével, meghoztuk az áldozatot őértük is!!! Am! legyen az Isten akarata! Többet tán mégsem mérend reám, mind amit elbírhatok. Koldulni, nem tudok! Míg megvan tiszta öntudatom addig vasbihncseim daczára is nyugodt, és nemesen büszke vagyok, a múlttal már leszámoltam, és a jövőtúl nem sokat várok mert sebeimet be nem gyógyíthatja, veszteségem ki nem pótolhatja. De Czigler — ha a sors eddig megkímélte - feleljen Isten előtt arról mit rajtam elkövetett!! Az ő meggondolatlan könnyelműsége, és vétkes kétszínűsége oka mindennek!! Megvetem Ot lelkem egész bensejébűl, de nem átkozom, hisz úgyis eléggé bűnhődik, ha az ártatlan Streith elpatakzott vérére, és 897 doemon (démon) =ártó, gonosz szellem 898 vicanus = helynök