Csurgai Horváth József, Hudi József, Kovács Eleonóra: Az 1848-49. évi forradalom és szabadságharc forrásai - Források Székesfehérvár történetéből I. (Székesfehérvár, 1998)

VII. A szabadságharc végnapjai

Mù 471 C& az én nyomorúságomra gondol! Ez az ő dicső műve!! Élvezze - ha van még jó érzés benne szabadságát, de nyomorú öntudatát nem irigylem. Sorsom nyomorúságáról nem lehet fogalmad Kedves Tanosom! Daczára a résztvevő kéméletnek, mellyel a tisztek és felvigyázók irántam viseltetnek, mégis szörnyű egy állapot, 27-ik évemben, szívem hő gerjedelmeivel elevenen eltemetve lenni!! Ezer terveket alkotok lelki nyugalmam megnyerésére — de minél hőbben keresem e nyugalmat — annál inkább távozik! A leélt múltnak báj képei varázshatással tűnnek fel képzeletem előtt, és annál kínosabban éreztetik az örömnélküh jelent - a kétes jövőt! Epedő vágyódással tekintek, hazám bájos virányi — mint elvesztett éden felé, és reménylek! és ez az egyetlen vigasz! A remény ha kétes is mégis csak remény! — és ha minden remény megszűnik a szív is dobogni! Az új évtől sokat vártam, de keserűen csalatkoztam — nem hozott egyebet — mint új évet a tömlöczben! A napok itt rémítő hosszak, tilos a könyv, újság és írószer; csak az éj csöndében vonom elő a padló alatti rejtekből a becsempészett szereket és írok azoknak, kiket szeretek! és ez — egyedüli élvezetem!! A vasbihncsek mindég terhelnek, sétálni még nem voltam, és csak szobám magányábúl tekintek ki a messze vidékre, mellyek vad szépségét is elrabló a zord tél; komor és elhagyatott minden — mint a szegény rab szíwilága. Ablakjaim alatt folyik a szép Elbe folyó, de az is jégpanczél alá van szorítva — mint én tömlöczöm rostélyai mögé. Az idevaló papok kimondhatatlan szívességgel vannak irántam, maga a Vicarius is többször meglátogatott, minden pénteken küld jobb ételeket és a püspök sokat tenne érettem, ha az én káptalanom fellépne mellettem! Magyarhonbúi csak magam vagyok itt, és ez annál szomorúbb! Honi szót csak a szegény honvédektűi hallok, kik itt állomásoznak, nálam őrt állnak, és titokban mindennel ellátnak.... Ha pénzem volna bátran menekülhetnék, mert a városban is nagyon sok rokonszellemű barátaim vannak! - a csehek itt a porosz határszéleken igen jó érzelműek! Jövő tavasz kezdetével anyám Bécsbe fog utazni és jó embereimmel az udvarnál esdekelni, pöröm revíziójáért, vagy az évek leszállításáért. En jó reményben vagyok mert a király nevelője, és más magas személyek ígérték közremunkálásukat. Ha a Káptalan és megyebeli paptársaim írásbeli tanúságot adnának jellemem, és multomrúl, a siker annál biztosabb volna, sőtt tőled sok - tán legtöbb függ! — mert ha a község bizonyítja, hogy soha nem lázítottam, hogy a proclamatiókat csak szoros kötelességbűi olvastam fel, akkor midőn a cs (ászári) sereg messze volt, és ellenszegülés esetében mindentűi lehetett tartani. — akkor a vád is nagy részben megszűnik! ! A község egészen kezedben van, de okos és előrelátó vagy, és tán azt is kivihetnéd, hogy maguk a vádlók is aláírnák! — most már tudom kialudt dühök, és tán mind részemen lennének!! Istenem milly élvezet lenne ismét szabadnak lenni! Oh mennyire leköteleznél nem csak engem de egész családomat is! - hálánk örökös lenne!! Sőtt nem csak a községben, de paptársaim közt is hatalmasan szólhatnál! — többen barátaid — és majd mindnyájuk bizalmát bírod! — különösen szólhatnál T(ekintetes) T(isztelendő) Kálmán, Lezsó, Tóth, Frantsits, Ambrus, Veszerle, Benedek, Szakolczay, Kopallik, Vénosz, Matuska, Király és Michalek urakkal; Ezek tudom szerettek, és ha csak ők is egyesülnek, akkor tudom Pendl, Knzsán, Aigner és Maurer kanonokok is hozzájok állandnak — és megleend a fő lépés! Lépéseid sikerérül tudósíthatnád Bátyámat, ki él hal- értem; —és válaszodban nekem is megírhatnád. Nékem bátran írhatsz, mert a levél egyedül az én kezeimbe fog jönni! Csak küld(d) el czím nélkül Pestre, Bátyám tudja a titkos utat. Pestrűl 5 nap alatt kezemben van. Válaszodnak feszült várakozással nézek eleibe! Jó szivedtűi reménylem, hogy ezen élvezetre nem fogsz soká várakoztatni! Mióta Boglárrul elhurczoltak az egész vidékrúl mit sem hallottam! - pedig sok szép perczeket éltem benne! Barátságos hajlékodba gyakran visszaképzelem magam, hol veled, Ehman Bohacsek, és az öreg generálissal olly nyugodtan elmulattunk! Oh itt, nincs olly élvezet, és a szörnyű hidegben csak ablakom rózsái változnak naponként - a többi örökös egyformaságban marad !