Csurgai Horváth József, Hudi József, Kovács Eleonóra: Az 1848-49. évi forradalom és szabadságharc forrásai - Források Székesfehérvár történetéből I. (Székesfehérvár, 1998)
VII. A szabadságharc végnapjai
BD 469 GH 1849. november 1. Lenzsér Ignác, hajdani csákvári káplán újabb folyamodványa Farkas Ferenc káptalani helynökhöz Nagyságos és Fő Tisz(telendő) N(agy)prépost, Kápt(alani) Helytartó! Kegyes jó Uram! Miután N(agysá)godhoz intézett alázatos folyamodásomra olly választ valék szerencsés nyerhetni, hogy ámbár elbocsáttásom e megye kebeléből, mint törvényeken alapult, jelenleg is fennáll; mindazonáltal a jövendőm iránt teendő lépésekről ki nem záratom. Minthogy a papi hivatás szeretete keblemben nemcsak hogy ki nem aludt, de tudva lévő botlásom megbánása után, még sokkal inkább él; A legmélyebb tisztelettel, s egyszersmind fiúi bizodalommal bátorkodom N(agy)sá(go)d előtt esedezni, ha engem az említett elbocsátási határozat alól felmenteni, s ismét e megye kebelébe felvenni kegyeskednék. Alája vetvén magamat mindenekben törvényes egyházi hatóságomnak, s a legnagyobb készséggel ígérvén tellyesíteni mindazokat, miket az felőlem határozand. — Ki egyébbaránt, midőn esedezésem meghal (I)gattatásáért, ismételve könyörögném N(agy)sá(go)d kegyeibe ajánlott (an) a legmélyebb tisztelettel maradok. N(agysá)gos Főtisz(telendő) N(agy) prépost és Kápt(alani) Helytartó kegyes Uramnak Sz(ékes) Fejérvárott Nov (ember) l-(j)én (1)849 alázatos szolgája Lenzsér Ignácz 896 FORRÁS: SZPL Egyházmegyei iratok No. 5325B. 748/1849. Eredeti. 1850. január 30. König Mór vértesbogiári káplán levele fogságából Tanos János vértesbogiári jegyzőhöz - részletek Königgrätzi várbörtönből Január 30-ikán (1 )850 Szeretett barátom Tanos! Több holnapok múltak el, mióta pesti börtönömbűi utolszor írtam hozzád. Levelem búcsú szavakat tartalmazott ugyan, de válaszodra mégis okvetlenül számoltam; mert egy benső szózat szünet nélkül bizonyítá, hogy a jószívű Tanos nem fogja Móricz barátjátul a vég „Isten hozzád "-at megtagadni, mielőtt ez a messze külföld börtönébe — tán örökre — távoznék! ! Midőn Förstner szabad lőn, ismétlém kérésemet, ujjólag epedve reménylék — de keserűen csalatkoztam! Te sem nem jöttél, sem nem írtál, és Ehman Pesten is volt, és mégsem látogatott meg; és így minden hit nélkül maradtam mostanig azon vidékbűi, melly me(n)nyem és poklom volt egyaránt! Holmim csekély áron eladatott, és rokonim meg sem tudták; barátim pedig nem merték az esdekelve kért csekélységeket sem tartani meg számomra, mellyek értéknélkühek, de előttem mint Kedves emlékek megbecsülhetetlenek voltak!! 896 Lenzsér Ignácot az egyházmegye, 1858-ban visszafogadta papjai közé. 60 éves korában bekövetkezett haláláig (1877) Pázmándon lelkészkedett. V. ö. : Pauer Joannes: História Diocesis Albaregalensis. Albae. Regiae, 1877. 446.
