Csurgai Horváth József, Hudi József, Kovács Eleonóra: Az 1848-49. évi forradalom és szabadságharc forrásai - Források Székesfehérvár történetéből I. (Székesfehérvár, 1998)
IV. A honvédelem szolgálatában
Est hét óra lehetett midőn maga Jellasics „Isten tartsd meg" zenével, számos vasasok körözetében, égő kanóczos ágyúk közt a városba jött, s lovasaival a megyeház előtti téren megállt. A terem ablakaiból néztük e jelenetet, ki, minő érzelmekkel? azt Isten tudja, én mellyen valék illetődve, s fogaim össze vaczogtak, nem a félelem, de a bos(s)zú, fájdalom, s keserűség miatt. A később küldött két követ csakugyan megérkezett azon hírrel, miként a bánnal személyesen beszélvén, az azt mondta hogy tudván a megye helyzetét, csupán azt kívánja, hogy másnap reggelre adjon a megye 12 000 kenyeret, s délre ugyanannyit, de 200 akó bort, 14 öl fát, s nem emlékszem mennyi, úgy tetszik 80 mázsa húst azonnal. Ekkor a bizottmány rögtön a kivetéshez fogott, de látván azt, hogy tizenkétezer kenyérrészietet holnap reggelig is teljes lehetetlen falukról beszállítani, miután a megrendelés, dagasztás, sütés, behozatal időt kívánnak, alólírtat újólag a városházhoz küldtek, megkérdezni a polgármestert, váljon nem volnának-e ők képesek a megyére esendő 12 000 részletet is reggelre kért fizetés mellett kiállítani? mire a város polgármestere, s bírája, azon választ adák, hogy ők is helybeli asszonyokkal süttetnek házanként kenyeret, s pénzért bevásárolják, próbáljuk meg mi is ezen eszközt. Míg a városházánál jártam, azalatt megérkezett Szűcs Péter jegyző, s átvette a tollat, Molnár Imre szolgabíró bort, Hei nnch György várkapitány húst vásárolni küldetett, a jelenvolt biztosnak pedig kötelességévé tétetett a fáróli gondoskodás. Megérkezvén a polgármester, és bírótól vitt hírrel, azonnal az Egettvárosra küldettem házanként felszólítani a nőket, hogy kenyeret süssenek, Karácsony Antal, és Mészöly Vincze más városrészekbe. Kénytelen kötelességből, szurok sötétben, kilencz óra tájban útnak indultam az Egettváros fele, de részint a horvátoktóh félelem miatt, kik körül ugattak, részint mivel az égett város zárkózva volt; de leginkább azért, hogy ílly csorda népnek szolgalatjára nem fogok, nem akarok lenni, visszatértem a bizottmányhoz. A bizottmányban már akkor a városi küldöttség volt, szemére hányva a megyének eddigi tétlenségét, hidegségét, s kijelentve, hogy maga fogja a horvátokat a megye nyakára vezetni, ha segély kezét megvonja a várostól. A másodalispán kemény visszatorlása s kifakadása után a segélyadás, ílly feltétel alatt, ha a reggelre követelt 12 000 kenyeret a város kiteremti, megígértetett. Ezután történt a kivetés a helységekre, mellyen én már nem voltam jelen, mert 1 0 óra után házamhoz mentem, otthagyva a bizottmányt neki sem kedves, de nekem mondhatom utálatos foglalkozásai közt. Szabad legyen itt magamra nézve nem mentségül, de igazlásul egy körülményt felhoznom. En többnyire minden politikai hírlapnak városi és megyei levelezője vagyok, ki nem ritkán igen keményen meg szoktam korbácsolni a hanyagságot, kihágást, mulasztást, hazafiútlanságot, mint a fejérvári, és megyei hírlapi tudósítások mutatják. Mint íllyennek több ellenségem, mint jóakaróm van, kivált azon csökön(y)ös urak, kiknek hasuk alá szoktam durrantani, habár szemem közé mosolyognak is, tudom, hogy kalán (sic) vízbe szeretnének belefojtani. Legközelebb, midőn az ellenség közel(e)gtét haliam, egy szózatot írtam a néphez, mellyben ausztriávali viszonyunkat, Jellasics csordáját, a szerb kegyetlenséget, a kamarilla gazságait, hazánk jövőjét elég fekete színekkel festve, s több ezer példányban kinyomatva, a nép közt kiosztattam, fegyverre hívtam fel. Tudván azomban, hogy Jellasics vélemény harcot vív, s leginkább az oppositio 491 ellen feni fogát; tudván azt is, hogy számos ellenim vannak, tudván azt is, hogy sok gazember van: féltem attól, hogy Jellasicsnak be fognak jelenteni, mint ki ellene agitált, lázított; e miatti félelmemben nem mertem nyíltan ellenszegülni a bizottmány rendeleteinek, s tettem kénytelenségből, amit tettem. Ennyit magam igaz(o)lására, ha mindamellett is bűnös vagyok, nem tehetek róla, nyíltan megvallom, midőn 30 000 rabló közt hazámért mit sem tehettem, az önfenttartás ösztöne munkált bennem. 491 oppozíció (oppositio) =ellenzék
