Csurgai Horváth József, Hudi József, Kovács Eleonóra: Az 1848-49. évi forradalom és szabadságharc forrásai - Források Székesfehérvár történetéből I. (Székesfehérvár, 1998)
IV. A honvédelem szolgálatában
24-ik-én ismét bizottmányi ülésbe hívattam. Mielőtt hozzáfogtunk volna Neustadter generális több lovas tisztekkel az első alispánt felszólította, hogy egy fogoly kapitányt a megye börtönéből bocsátasson ki, de miután az becsületszavára fogadta, hogy fogoly kapitány a megyénél nincs, eltávozott. A bizottmány rendes formában nem ülhetett össze, mert a katonatisztek egymást érték a teremben, ki zabot, ki fát, ki bort, ki kenyeret kért, vitt, és nyugtatott. Neustadter generális aznap foglalta el a megyeházát, elparancsolván őrhelyéről a megyei hajdút, s egy kapitány alja granitsárt rendelvén a kapuk alá, s kijelentvén, hogy akik a megyeházánál vannak, fogjai, s azoknak teljesíteni kell, amit parancsol. Zicsi Ödön grófot ekkor láttam, Neustadter generálissal a megyeházához karöltve sétálva jönni, és azután mindenütt gyakrabban, őt, ki május 1 -(s)ője óta nem mutatta magát a székvárosban, őt, kit a horvát tisztek mindnyájunk hallatára „Herr Obergespan"-nak 492 czímeztek. A megyeház udvarára hordták falukról a kenyeret, a horvátoknak ott osztotta ki az avégre odarendelt horvát tiszt. Jött a sok panaszos, kik közül egynek lovát, kocsiját vették el, másiknak ökrét szúrták le, harmadiknak kocsijáról kapkodták le a kenyeret a horvát rablók, — a tiszteket figyelmeztette a bizottmány ezen kihágásokra, s az volt a vállvonított felelet, hogy ennyi embernek ki tud parancsolni, vagy mutassák ki (a) kárvallottak a kárt tevőt. Mi történt még több más, nem tudom, mert tizenegy óra fele lakásomra mentem, s azután nem is láttam a megyeházát. 28-ikán, midőn reggel a megyeházához ment Zlinszky alispán, Zicsi Ödön hintajában a bánhoz ment, vele a megyeház kapuja alatt találkoztam, fent a teremben három horvát tiszt ült a zöld asztalnál, az elnöki székben Zicsi Ödön lábát a szék karjára vetve és szivarozva, állott-e a bizottmány vagy nem? nem tudom, későbbi tudakozódásomra azt mondják, hogy nem állott, mert az első alispánt várták vissza Jellasicstól, ki nemsokára vissza is jött. Ekkor mint az ablakban állva haliam az asztalnál ülő horvát tisztek négy napra, naponként 60 000 kenyér részletet, 934 akó bort, 100 öl fát, 1 8 mázsa sót, 300 mázsa húst követeltek, azon fenyegetés alatt, hogy ha ez nem teljesít(t)etik, a tisztek semmiről sem fognak jótállani. Ezalatt Detnk Zsigmond szolgabíró egy levelet nyújtott át az első alispánnak, mellyet hozzá a lányi tiszt(t)artó küldött, panaszkodván a horvátok elkövetett dúlási ellen, ezen levelet Zicsi Ödön vette kezeihez, mondván hogy ő ezt a bánnak bejelentendi, mit aligha tett, mert azon levélben Jellasics rablóvezérnek volt czímezve. Ekkor fogott a bizottmány a fentebbi összeg kivetéséhez, azomban mire jártak, nem tudom, mert elborzadva azon roppant összegtől, melly szegény honnosimtól fog kicsikartatni, nem hallgatva az egymást érő panaszosok jajjait, nem állhatva a tisztek gorombaságát, elhagytam a gyűléstermet, melly többé nem szent hely, hanem hadi szállás, füst fészek, és élelmezési biztosságává változott. Mi történt még azután, nem tudom, mert én aznap délután elhagytam Fejérvárt, másutt keresve tiszta léget, és szabadságot. Annyit mondhatok még aznapról, hogy Horhi Antal barátomnak Zicsi Edmund a megyeház előtt annyit mondott, hogy az oppositio mártiusban az erőtlen királytól erővel csikarta ki a szabadalmakat, most az erős király erővel fogja visszacsikarni. Ennyi az, mit szabadon és jó lélekkel elmondhatok, lépteimet mindekkorig tiszta hazafiúi czél vezette, vannak e a bizottmányban olly egyének, kik másképp éreznek, azt Isten tudja, s ha a horvátokkali testvérkép (p) en osszák meg a szegény nép keresményét, szálljon büntetés fejökre. Kinek-kinek múltjából lehet-e következést vonni valaki jelenje, és jövőjére, azt bírálja meg a tisztelt biztosság, én nem ítélek, hogy ne ítéltessem. Fejérvárott October 9. 1 848. Boross Mihály FORRÁS: MOL H 69 Az I gazságügyminisztérium Büntető Törvénykezési Osztálya iratai 1848. 121. kútfő No. 4403. Eredeti irat. 492 Herr Oberges pan — főispán úr
