Csurgai Horváth József, Hudi József, Kovács Eleonóra: Az 1848-49. évi forradalom és szabadságharc forrásai - Források Székesfehérvár történetéből I. (Székesfehérvár, 1998)
IV. A honvédelem szolgálatában
Mù 263 Gä. Vilmost leveretve, úgyszinte Nagy Ignácz főadószedőt, Zlinszky István alispánt, Horvát bárónét, s Csapó Jó(z)sef fójegyzó'nét az ablakon kinézni találtam. En is az ablakhoz vonultam, szemeimmel a távolba merengve kerestem előcsapatainkat, vagy az ellenséget, de nem láttam egyebet, mint Csíkvár felől porfelleget, melly nem más volt, mint előcsapatunk, melly sietve haladt az országúton, hogy a fővonaltól Szentmihály fele kicsapott ellenség őt meg ne előzhesse. Mit gondoltam, mit éreztem, leírnom lehet(et)len. Tovább néztem a távolba. Jött Farkas Ferencz nagyprépost, s távcsövét Urhida fele irányozva, tudata, hogy az úrhidai szöllők mellett számos kocsi és ember kivehető. Míg mindnyájan azon pontra figyelénk, Cserna Károly másodalispán búsan figyelte, hogy mintegy negyedóra járásnyira a fűzfás részek közt lovasok közelegnek. Ekkor Horvát báróné, ki szinte az ablakból lorgnetírozott, 487 kiáltá „kommen die kuraziren!" 488 és mindannyian odanéztünk, honnan a kurazírok jöttek, és csakugyan lehete is őket látni a folyam partján a fűzfák között. Istenemre lelkemre! nem tudom, azon hang-e, mellyel ki volt mondva „kommen die kuraziren" vagy azon érzés, melly lelkemet elfogta, midőn láttam a kurazirokat, annyira elkeserített, hogy tovább a megyeházánál nem valék képes maradni, s ezen szavakat intéztem Pribék Vilmos úrhoz, ki velem szinte a lépcsőkön lefele indult „lehetlen becsületes kebelnek tovább kiállni a jelenetet, s e hidegvérűséget. Mellyre Pribék Vilmos ólly formán nyilatkozott: „lehet(et)len el nem vesznünk, ha önmagunk tudunk örülni annak, hogy jön az ellenség." Pribék úrtól elválva ipam 489 házához, Katona Andráshoz siettem, hol megrémült nőm várt rám. Nőm a kert hátulsó kapujában, a sétatér mellett ült búsan, mutatva, hogy az ellenség a Janicsár utczán nyomul be. Távolról néztem, és sóhajtottam, midőn a sétatéren fel s alá hullámzó néptömeg közül egy mesterember forma egyén monda, hogy a folyam feletti hídon a szentmihályi gróf vezette át az ellenséget, de mivel az egyénnek külsejére akkor nemigen ügyeltem, s lelkem más gondolatokkal volt tele, a szólót megnevezni nem tudom, hanem ipam Katona András, ki az első perez óta a hídon ült, tán adhatna felvilágosítást e tárgyban. Látva a hosszan elnyúló néptömeget, a kíváncsiság, vagy mi? engem is a hídhoz csalt, s itt láttam a rongy népet ugatásszerű ujjongással a városba rohanni, gúnyolódva mondván „Mudrsa madrsarinszki, madrsar nem zsember, horvát zsember, körbe körbe zsiviorva." 490 Midőn a horvát sereg egészen bevonult, lakom felé indultam, de a megyeház előtt állott csoportnál megállapodtam. Alig váltánk néhány szót, midőn Keresztes Ignácz eskütt jött (a) jegyzőt keresvén, s midőn engem megpillantott, monda: hogy a bizottmány együtt ül, s jegyzőre van szükség, mennék fel. Ha minden egyes részletre tisztán nem emlékezem, ne tulajdoníttassék annak, mintha valamit elhallgatni volna szándékom. Megvallom zavart, és levert valék, végetlenül sajgott valami. A bizottmány együtt ült. Kik voltak a bizottmányban, nem emlékszem, a jegyzőkönyvből látható. Első alispán előadta, miként másodahspán urat egy horvát tiszt, a városi főügyész, és egy-egy aljegyző az utczán felszólították, hogy az ellenség számára 14 000 kenyér részletről gondoskodjék a megye; ennek folytán tanácskozásra hívta fel a bizottmányt. Másodalispán úr zavartságában maga sem tudván, hogy a követelt kenyérmennyiség aznap, vagy másnapra megadható-e? követ küldetett a városházhoz, ki határozott választ hozzon. A követ késett, másik küldetett. Megjött mind a két követ, egyik azon hírrel, hogy a kenyér rögtön kiadandó, a másik azzal, hogy holnap kiadandó. A bizottmány ismét bizonytalanságban volt, s már két egyént küldött tudakozódás végett, kik is pár óra múlva sem tértek vissza. A bizottmány várakozott. 487 lorgnetírozott = összecsukható, nyeles szemüvegen át nézett 488 kommen die kuraziren =Jönnek a kurazírek! 489 ipam = apósom 490 ... magyarok, a magyar nem ember, a horvát az ember, körbe-körbe éljen (hallatszott).
