Csurgai Horváth József, Hudi József, Kovács Eleonóra: Az 1848-49. évi forradalom és szabadságharc forrásai - Források Székesfehérvár történetéből I. (Székesfehérvár, 1998)
I. A polgári fejlődés évtizedei
féy 11 1819 Déryné visszaemlékezései a fehérvári színtársulatról 1 Midőn én Miskolcról végképp búcsút vettem, már akkor Székesfehérváron igen jól rendezett társulat működött már több idő óta, és igen jeles tagokkal dicsekedhetett, kikről én ugyan akkori időben keveset tudtam: senki ismerősöm nem lévén, semmi érintkezésem velők nem volt. Nem gondoltam velők. De ott volt a jeles nagy művésznő Kantomé, kitől később Sapphot, Octaviát láttam játszani. (...) Ott volt Horváth József, igen jeles, hősökre; ott a szép melléknévvel nevezett Farkas Lajos, igen jó, szerelmesekre; ott Nagy Pista komikumokra. No csak igen sok jeles volt, ki most már eszembe nem jut, de kiket később mind megismertem. (...) Fehérvárott pedig a jó társaság mindég szaporodott, csupa jeles tagokkal, és a vármegye választott intendást 2 : főszolgabíró Kolozsváry Pál urat, ki egy igen áldott, jó ember volt. Később majd én is elmegyek hozzája! Amint eltávoztam Miskolcról, még egy kis ideig működtek ott, de azután széjjelmentek. Benke professzor lett Miskolcon, Murányiék, később Kőszeghy is Fehérvárra mentek. A többi, isten tudja, hova. így hát Fehérváron egy rendezett, jó társaság volt. (...) Ez aztán nagyszerű társasággá nőtte ki magát, aztán ez ment föl Pozsonyba is az országgyűlésre, míg Kolozsvárról is csatlakozván hozzájuk több jelesek. Csakhogy az időt nem tudom, hogy mikor. FORRÁS: Déryné emlékezései I. kötet. (Előszóval, jegyzetekkel ellátta Réz Pál.) Bp., 1955. 321-322. o. 1818-1830 Rónay Jácint (1814-1889) visszaemlékezése fehérvári gyermekéveire 3 A fal usi gyermek Négy év vonult el így a kis életből, s az élénk, mindig elégült 4 és vidám fiú a várból, így nevezik a székesfehérváriak még manap is 5 a Belvárost, a Felsővárosba, állandóan az öregapai házhoz került, nem is volt más neve, mint Farkas János unokája. Az átköltözés hosszú tanácskozás eredménye volt, a szerető szülők soká nem bírtak megbarátkozni az elválás gondolatával; de végre az élet után sóvárgó öregeknek meghozták az áldozatot (...) A kis János örömnapokat élt a nagy háznál 6 , napestig járt, kelt a gazdaság mindig változó, mindig meglepő teendői közt; mennyi élvezetet hozott ez a tapasztalatlan városi fiúnak! 7 Hát még midőn a 1 Déryné Széppataki (Schekenbach) Róza (1 793-1872) neves színésznő, emlékiratíró, a hazai biedermeier próza jeles képviselője. Emlékiratát 1869-től kezdve írta. 1815-1819 között Miskolcon vándorszínészkedett, 1823-tól Kolozsváron játszott. 2 intendás; itt: színházi felügyelő 3 Rónay Jácint (eredeti családi nevén Leitzinger János) 1824. május 13-án született Székesfehérvárott. Apja Leitzinger (Laiczinger) Domonkos városi polgár, szíjgyártómester, anyja Wolf Julianna. Alsóbb iskoláit és a gimnáziumot Székesfehérváron végezte, 183 1 -ben lépett a bencés rendbe. Tudós, tanár, az MTA tagja. A magyar pszichológia, geológia, pedagógia egyaránt úttörői között tartja számon. 1848-ban a győri nemzetőrség tábori lelkésze, majd Angliába emigrált, ahonnan 1866-ban tért vissza, s jelentős szerepet vállalt a közéletben. Naplójának öt kötetét (1873-ig terjedő részét) 1885-ben 10 példányban adta ki. Pozsonyban halt meg 1889. április 17-én. 4 elégült=elégedett 5 Rónay kéziratát 1884-ben rendezte sajtó alá. 6 Nagyapjáról azt írta, hogy Székesfehérvár „legvagyonosabb polgárai egyike" volt, aki „nagy gazdaságot tartott". V. ö.t Rónay Jácint: Napló. (Válogatás). Bp.,-Pannonhalma, 1996. 18. o. 7 Rónay szülei a Belvárosban laktak, csak anyagi körülményeik miatt bízták gyermeküket a nagyszülők gondjaira.
