Lélek és Élet, 1991 (1-3. szám)

1991-05-01

EGYÜTT AZ EGYHÁZZAL (Folytatás az előző oldalról) nősek tanúi: Csodatevő Szent Gergely (t270), Szt. Márton (t397). d) A legrégibb ránk maradt Mária-ábrá­­zolás: a Priszcilla katakombában (200 kö­rül). Szűz Máriát ábrázolja Gyermekével és Izaiás prófétával. - A legelső önálló (Jé­zus nélküli) Mária-ábrázolás a VI. sz.-ból való és a Lateráni bazilikában található. e) A legelső Mária-templom: a római Santa Maria antiqua a IV. sz. elején épült. A Santa Maria in Trastevere is a IV. sz. első felében készült. (A S. Maria Maggiore 432-440 közt épült.) (A legrégibb Mária-ünnepeket, zarán­dokhelyeket, imákat, illetve a legelső má­riás szerzetesrendeket fentebb ismertettük a 2-5. pontban.) Befejezésül olvassunk el néhány sort az egyik legszebb, Máriát dicsérő költemény­ből, Váci Mihály: Ave Mária című ver­séből. A vers nagyon szépen tükrözi a gyer­mekkori vallásos emlékek továbbélését a költő lelkében, valamint a hittől eltávolo­dott, ateista közegben élő ember visszavá­gyódását abba a világba, amelyet még át­hatott a vallásos buzgóság és ezen belül a Szűzanya iránti gyermeki tisztelet és sze­retet. Dr. Márfí Gyula Csak gondolok, reád: - agyam fagyos tekervényei mint neoncsövek, felderengenek reszketeg piros fényével szelíden izzó betlehemi nevednek. Csak álmodom Rólad, ahogy a befagyott tavak álmodhatnak az égről, s derengsz Te bennem, mint az égmerengés a jégalatti mélyből... Mária! - ez a szó felkelti bennem a sírást; - nem e tájon születtem! Ó, üljél szelíd öszvér hátára, - menekülj 6, vigyél innen engem! ...Mária! - zokogó ária, templomi dallam, Ave Mária, zsoltár, Énekek Éneke! - halk kórus, botló gyermekkoromban már bennem dúdoltál. ...Mária! - verdesnek arcom körül e hangok, mint a lepkék, s ha hallgatok, akkor is szárnyuk himpora lep még. Ha hallgatok is, - én örök neved susogó rozstáblájában alszom, ha alszom is, neved búzavirágzása szenteli arannyal arcom. A szektákról A rendszerváltással vallási értelemben új jelenségnek lehetünk tanúi. Országunkban, így egyházmegyénkben is, megjelentek a különböző ige­hirdető csoportok, a szekták. A szekta latin szó. Jelentése: követni. Klasszikus értelemben filozófiai iskolát, vallási irányzatot vagy politikai hovatartozást is jelenthet. Magyarországon az Alkotmány rendelkezik arról, hogy a különböző egyházakat a székhely szerint illetékes megyei bíróságnál nyilvántartásba kell venni. Ennek feltétele többek között az, hogy az egyházat legalább „100 természetes személy megalapította”. Az Alkotmány előírja: „az egy­házakat azonos jogok illetik és azonos kötelezettségek terhelik” (étik. 60. § 3. bek.). Ennek értelmében azonos elbírálás alá esik úgy a 1IX) sze­mélyből létrejött felekezet, mint a több millió tagot számláló bármelyik történelmi egyház. Az Alkotmány nemcsak ez utóbbiakra vonatkoztatja az egyház elnevezést, hanem ezzel jelöli a különböző gyülekezeteket, felekezeteket és közösségeket is, amelyeket a köznyelvben szektáknak nevezünk. 1. A szekták általános jellemzői- A szekták rendszerint valamilyen történelmi, társadalmi vagy kultur;ílis vál­ságban születnek. Ekkor lép fel egy-egy .próféta”, aki meghirdeti a jobb világot, a kölcsönös szeretetben megvalósuló boldogabb jövőt Isten büntetéséve fenye­get amitől csak a gyülekezet tagjai menekülnek meg.- A szekták alapításánál központi tényező az alapító személye, akinek a közösségen belül igen fontos szerepe van. Tanítói tekintélye e mehet egészen az abszolút csalatkozhatatlanságig. Az alapító rendszerint arra hivatkozik, hogy valamilyen módon Istentől kapott kinyilatkozta ást. A próféciák egyedüli birtokosának vallja magát. Nem tűr semmiféle kritikát.- Még akkor is, ha több millió tagja van a közösségnek, biztosi ják az egymás iránti érzelmi kötődést, a „fészek melegét”.- Szociológiai felmérések szerint a szektások egyharmada pszicholó­giai szükséget szenved, kétharmada pedig depressziós állapotban lépett valamelyik szekta soraiba.- Gyakran lehet tapasztalni fanatizmust. A tagok toborzása terén erő­szakosak. Céljuk elérése érdekében semmiféle eszköztől sem r; adnak vissza: megszólítják az embert az utcán és felkeresik a lakásán. Kihasz­nálják az összetört lelkűt éppen úgy, mint a hitében bizonytalarkodót vagy nem eléggé járatosat.- Hiányzik a készség a párbeszédre, ökumenikus találkozókon ritkán, vagy egyáltalán nem vesznek részt. Zárt egységet képeznek, hogy ön­azonosságukat megőrizzék.- Isten üdvözítő akaratának egyetemességét csak a saját közösségükre vonatkoztatják. Ez azt jelend, hogy nem az Isten szavához, hanem a gyülekezet normájához való igazodás az üdvösség feltétele.- Nincs kidolgozott teológiájuk. Úgy az alapító, mint a vezetőle és a tagok is, sajátosan, rendszerint a Szentlélek indítására hivatkozva rr agya­­rázzák a bibliát.- Az apostolokra való hivatkozást elvetik. Éppen ezért a folytonosság hiánya miatt nincsenek szentségeik és érvényesen felszentelt papjaik. A vezetők többnyire önjelölt próféták, vagy megbízott igehirdetők. 2. A szekták veszélyei Tanításuk terén:- Hitelveik eltérnek az apostoli hagyománytól és a kinyilatkoztatásnak az Egyház tanítóhivatala szerinti értelmezésétől.- A Szentírás egyes részeit önkényesen magyarázzák és érdekeiknek megfelelően hozzák egymással összefüggésbe.- Isten igéje eszköz a sajátosan szektás tan megalapozására.- Ehhez társulhat egyfajta szellemi igénytelenség. Csak a szentírás olvasását tartják fontosnak. Minden más ismeretszerzési lehetőséget el­utasítanak. Módszereik terén:- Szellemi, erkölcsi vagy érzelmi kényszert alkalmaznak, amely a sza­bad döntést korlátozza Zárt közösségeket alkotnak, ami csökkenti kifelé a társas kapcsolatok kialakulását.- A csoport elhagyása komoly problémákhoz vezethet, hiszen nehéz ezek után egészséges emberi kapcsolatokat kialakítani.- A csoporton belüli megnyilatkozások növelik a tagok önértékelését. Ez azzal a veszéllyel jár, hogy hamis képet alakítanak ki önmagukról. Aki mindig csak torzított tükörbe néz, torzítottnak látja önmagát. Végül elhiszi, hogy ő ilyen. 3. A Római Katolikus Egyház és a szekták Az Egyháznak és a szektáknak a kapcsolata kezdettől fogva feszültsé­gekkel terhes. Már Szent Péter figyelmezteti az első keresztény közössé­geket: „... akadtak a nép körében hamis próféták is, ahogy a ti körötökben is föllépnek majd hamis tanítók, akik veszélyes tévtanokat terjesztenek, s még megváltó Urukat is tagadják ..." (2Pét 2,1). Ma is megszívlelendő Pál tanítása: „Kérlekazonban titeket, testvérek, tartsátok szemmel azokat, akik ellentétben a kapott tanítással széthúzást és botrányt okoznak. Ke­rüljétek őket!" (Róm 16,17). A szekták gyors elterjedése 1986-ban egy római állásfoglaláshoz ve­zetett. Ez az állásfoglalás fontosnak tartja többek között: 1. a közösségek kiépülését az Egyházban; 2. a vallási képzést és a továbbképzést; 3. a rendszeres szentségi életet; 4. a vallás beépülését egy adott nép kultúrájába, ill. kultúrkincseinek beépítését a maga rendszerébe; 5. a teljesebb szellemi életet; 6. a világi hívek bevonását megfelelő képzés után az Egyház sokrétű tevékenységébe. 7. A hitvédő magatartás ne védekező hadállás kiépítése legyen a szek­tákkal szemben. Még kevésbé szitkok és elmarasztalások géppuskatüze. Legeredményesebb eszközünk a hiteles keresztény tanítás által mo­tivált hiteles keresztény életforma lehet. Horváth József 1991. MÁJUS LÉLEK ÉS ÉLET M

Next

/
Thumbnails
Contents