Szalay János: A szombathelyi Szent Domonkos-rendiek lelkipásztori működése 1638-1938 (Szombathely, 1938)

Első rész, AZ ATYÁK MŰKÖDÉSE

Draskovich győri püspöknek a domonkosok letelepítésénél nem volt más gondolata, mint, hivatkozással a rend régi érdemeire és kiváló erényeire, előmozdítani a „cura animarum“ legszebb gyümölcseit „az Isten dicsőségét és a katolikus hit terjesztését.“8

Ezek alapján a szombathelyi rendház munkakörét röviden így határozhatjuk meg: cura animarum, lélekgondozás, melyből Isten dicsősége és a katolikus hit terjesztése fakad.

A rendház temploma.

Ahhoz, hogy a domonkos atyák ezen magasztos hivatásukat megvalósítani tudják, megfelelő helyre volt szükségük, ahol a híveket összegyüjthetik és oktathatják. A templom a lélekgondozás otthona, a hit fészke és a kegyelmek forrása. A domonkos atyák letelepedésükkor megkapták az alapítólevél erejével az akkori szentmártoni plébánia templomot,9 10 mely azonban nem volt valami jókarban. Már az 1592-ik évi Urbárium '(úrbériszék) megemlíti, hogy a templom kövezetét rendbe kell hozni19 és Batthyány Erzsébet grófné az 1668. márc. 10-én kelt levelében, melyben vállalkozik a templom újjáépítésére, hangsúlyozza, hogy a templom régisége és épülethibája miatt tönkrement és összedőlt.11 Ezen kifejezéseket azonban nem szabad szószerint vennünk, mert az atyák a templomot közben is használták istentiszteleti célokra. Annyi azonban bizonyos, hogy a templom annyira rosszkarban volt, hogy nem renoválást, hanem alapos átépítést tett szükségessé, mely 1674-ben be is fejeződött.12

8 Szhelyi r. levélt., No. 6.

9 U. o.

10 Győri p. levélt., Capsa L, fase., XII. No. 1.

11 Szhelyi r. levélt., No. 93,

12 U. o.

23