A szombathelyi egyházmegye zsinati könyve (Szombathely, 2000)
VI. A szentségek és szentelmények
VI. Á SZENTSÉGEK ÉS SZENTELMÉNYEK A SZENTSÉGEKRŐL ÁLTALÁBAN Teológiai bevezető' 130. A II. Vatikáni Zsinat első dokumentuma a Liturgikus Konstitúció. Kitűnik ebből, hogy az egyház értékelése szerint a liturgikus ünneplés olyan szent cselekmény, amelynek méltóságát és hatékonyságát az egyház semmiféle más cselekedete nem éri el. A liturgia ugyanis az a csúcs, amelyre az egyház tevékenysége irányul, ugyanakkor az a forrás, amelyből a hívek az igazi krisztusi szellemet merítik.70 131. Az Egyházi Törvénykönyv így határozza meg a szentségeket: „Az Újszövetség szentségei, amelyeket az Úr Jézus Krisztus alapított és bízott az egyházra, mint Krisztus és az egyház cselekményei, jelek és eszközök, amelyek kifejezik és erősítik a hitet, Istennek megadják a tiszteletet, és így a legnagyobb mértékben hozzájárulnak az egyházi közösség kialakításához, erősítéséhez és kifejezéséhez. Ezért végzésük során mind a szent szolgálatot teljesítőknek, mind a többi krisztushívőnek a legnagyobb tisztelettel és kellő gonddal kell eljárniuk.”71 132. Ugyancsak az Egyházi Törvénykönyvben olvassuk a következőket: „A szent szolgálatot teljesítők nem tagadhatják meg a szentségeket azoktól, akik megfelelően kérik őket, kellőképpen felkészültek rájuk, és jogilag nincsenek eltiltva felvételüktől. A lelkipásztorok és a többi krisztushívők egyházi feladatuknak megfelelően kötelesek gondoskodni arról, hogy azokat, akik a szentségeket kérik, az evangélium kellő hirdetésével és hitoktatással készítsék föl azok felvételére.”72 70 SC 7„ 10. 71 CIC 840. kán. 72 CIC 843.
