A szombathelyi egyházmegye zsinati könyve (Szombathely, 2000)
XIII. A világi hívek az egyházban
134 A világi hívek az egyházban 371. Utódjának, XXIII. János pápának nagy érdeme, hogy sikerült az egyszerű emberekhez is közelebb vinni az egyház titkát, az Evangélium szellemét, és ily módon az egyház mindenki egyháza lett. Nyomdokait követte VI. Pál pápa is, akinek a szolgálata alatt a II. Vatikáni Zsinat befejeződött. 372. A II. Vatikáni Zsinat főleg két dokumentumban foglalkozik a megkeresztelt ember méltóságával és küldetésével: a „Lumen Gentium” és az „Apostolicam Actuositatem” kezdetű okmányaiban. „Az egyház azért van, hogy Krisztus országát az Atyaisten dicsőségére a föld végső határáig elterjessze, és így minden embert részesítsen a megváltásban és az üdvösségben, az emberek által pedig Krisztushoz kapcsolódjék az egész világmindenség.”213 373. II. János Pál pápának két enciklikáját említjük meg ezzel kapcsolatban: „Christifideles Laici” (1988) és a „Mulieris Dignitatem” (1988) kezdetűt. 374. A fenti okmányoknak négy teológiai alapgondolata van: a) Az egyház minden tagja részesedik Krisztus hármas küldetésében: a papi, a prófétai és a királyi méltóságában. „Ti azonban választott nemzetség, királyi papság, szent nemzet, tulajdonul kiválasztott nép vagytok.”214 b) A megkeresztelt emberek egyenlők és Krisztus teste építésére vannak kötelezve.215 c) Isten a bérmálás által az apostoli munkára küld. Ez a kötelesség különösen olyan körülmények között sürgető, amikor az emberek az evangéliumot csakis általuk hallhatják, és Krisztust csakis a világi hívek által ismerhetik meg.216 d) A beavatás szentségei: a keresztség, a bérmálás és az Oltáriszentség, az eredeti kegyelmi állapotot állítják helyre, és a feltámadt Krisztus életébe kapcsolnak be minket.217 213 LG 8 214 1 Pét 2, 9 215 vö. C1C 208. kán. 216 vö. CIC 225. kán. 217 vö. CL 14.
