A szombathelyi egyházmegye zsinati könyve (Szombathely, 2000)

XIII. A világi hívek az egyházban

A világi hívek az egyházban

135

Ezekből három gyakorlati következtetés származik:

a) Minden megkeresztelt embernek (papnak és világi hívőnek egyaránt) kötelessége jelen lenni a társadalomban, annak formálásában. „A világi hívólenek a tevékenysége annyira szükséges, hogy e nélkül a lelkipásztorok munkája a legtöbb esetben nem képes elérni a várt eredményt.”218

b) Korunkban az értékvesztett társadalom is az egyház felé tekint, és attól várja égető kérdéseire a biztos eligazító választ. Ez még akkor is igaz, ha nem mindenben fogadja el azt. Ez a nyugtalan és választ kereső világ mintegy tükörképe a vajúdó világnak.219

c) A szolgálati papságnak komoly felelőssége és kötelessége a híveket ráébreszteni és ránevelni krisztusi küldetésük tudatára.220

Helyzetelemzés

374. Az elidegenedés mint világjelenség a híveket is megfertőzi. Az egyént és a családot leginkább az érdekli, ami anyagi hasznot jelent. Sokszor a keresztény családok egymástól is szinte teljesen elszigetelt módon élnek.

375. A növekvő paphiány miatt szomorúan tapasztaljuk, hogy a plébánia megüresedésével meggyengül a hívek gyakorlati keresztény élete.

376. Az Isten utáni vágy a pótcselekvésekben nyilvánul meg (pl.: munkamánia, pénzhajsza, önzés, túlzott sporttevékenység, túlzásba vitt video- és számítógépes játék), sőt divattá váltak egyes kifejezetten káros tevékenységek is: horoszkópkészítés, kártyajóslás, mágia stb.

377. A keresztény ember életéből sokszor nem tükröződik vissza a tanúságot tevő hiteles kereszténység, sőt némelyek teljesen erkölcstelen módon viselkednek, terjed az erkölcsi szabadosság.

218 LG 33

219 vö. Róm 8, 15-22.

220 vö. CIC 226-229. kán., CL 14.