Toronyi Németh István: Szombathely ünnepe 1947. szeptember 7-8. (Szombathely, 1947)
leakasztotta a gladiátor kardját és belevágta gyermeke szívébe. Legyen vége a gyalázatnak!... A katolikus Egyház ezt nem mondja az édesanyának, mert mi nem akarjuk a bűnös halálát, hanem hogy megtérjen és éljen. De azt mondja minden szülő: a gyerekek körül pedig legyen vége a gyalázatnak! Mi Szent István országának polgárává születtünk és a Boldogasszony iskolájába iratkoztunk be. Mi Boldogasszony tanítása szellemét valljuk és nem fogadunk be megszentelt hagyományok helyébe árvízi öntvényeket, omladékokat és hulladékokat! Előttünk van a Szűzanyának alakja. S ebben az esztendőben belevéssük minden egyén leikébe, minden család szentélyébe és a nemzet egész életébe. Magyar ifjúság, szeresd a Mária-kongregációt! Az 1910-es években gyönyörű virágzásban voltak a kongregációk magyar földön. Most, sajnos a viszontagságok számban megapasztották őket. Innét hívom fel az illetékeseket, hogy a Mária-kongrelgációkat iskolán belül és iskolán kívül meg kell újítani, mert mi sem az egyéni megszentelésről, sem az apostolkodásról le nem mondhatunk. Mikor Ottawában voltam a Mária-kongresszuson, elmentem a kongresszusnak akkor még üres színhelyére. Delet harangoztak, és az ottawai bemondó így szólt: katolikusok, el ne felejtsétek elmondani a déli Úrangyalát! Nem mondta hozzá azt, amit én, mint magyar ember, szívesen hallottam volna, hogy a déli Úrangyala a magyar dicsőségnek emléke. De ha Kanadában mondják az Úrangyalát, és onnan nem messze, katolikus eszkimók a kunyhóik tövében és a misszionárius sátrak körül mondják a déli Úrangyalát; —■ magyarok, ha abbahagytátok a déli Úrangyalát, hozzátok vissza az életetekbe! Mikor gyalázatban állunk, jó nekünk a magyar dicsőség emlékezetére ráemelni a tekintetünket. De ugyanezt mondom a reggeli és az esti Úrangyalára is. A rózsafüzér szintén magyarrá honosodott imádság. Akik elfelejtették, vezessék vissza az életükbe. Az elgyötört magyarok a Szudétákban mondják a rózsafüzért. Van nekünk is idehaza okunk, hogy belekapcsolódjunk a rózsafüzér-imádságba. Nemcsak Szent István országának polgárai lettünk, hanem a keresztség révén bele és újjászülettünk a katolikus Egyházba. Mi úgy látjuk, hogy életünkben a katolikusság és magyarság a legrégibb és legelhatározóbb mozzanat. Hogy milyen társadalmi osztályba tartozunk vagy milyen kaszinónak vagy új tömörülésnek vagyunk tagjai, higgyétek el, nem annyira fontos, mint az, hogy katolikusok és magyarok vagyunk. Mi, katolikusok, világrészekben és örökkévalóságban gondolkozunk; 51
