Toronyi Németh István: Szombathely ünnepe 1947. szeptember 7-8. (Szombathely, 1947)

mint magyarok, Szent István fejével gondolkozunk. Vegyék tudomásul mindenek, hogy a magyar katolicizmus Szent István gondolatáról nem mondott le és nem fog lemondani! A mi gondolatunk ott jár messze idegenben, világkóborló magyarok után és fáj a szívünk értük. Ott jár gondolatunk a Szudétáknak nevezett országrészben és ott jár mindazokon a hantokon, ameddig Szent István áldott jobbja elért és ahol Szent Istvánnak idegen nyelvű fiai és leányai roboton szenvednek és gyötrődnek. Mi elfordulunk azoktól, akik a magyar hazával szemben bármiféle viszonylatban hűtlenek voltak, de éppen így erkölcsi alapon áll az az álláspontunk, hogy beszéljenek bármilyen nyelven, ha a magyar hazához hűségesek voltak, mi testvéreinknek tartjuk őket, elítélünk és megbélyegzünk mindenkit és mindent, aki és ami az embertelenség és fosztogatás jegyében ennek ellenében vétkezik. Minket ebben a magyar nép tisztességének és becsületének aggódó fájdalma és rettegése is vezet.

Ideológusoknak az ajka el fog már rojtolódni, amikor mi még mindig kitartunk Szent Márton hitvalló szilárdságával és Szent Quirinus vértanúi erejével. Van a szombathelyi egyházmegyének egy világi katolikusa, a haza bölcse. Próbálták vinni összeesküvőnek, — nem ment; próbálták befogni az akkori jelenbe, — nem ment. Két évtizeden keresztül várt és rendületlenül bízott a törvénynek és a jognak erejében, és Deák Ferenc hosszú várakozása gyümölcsöt termett. Aki a jog és igazság alapján áll, Istenbe vetett hittel várhatja az igazságnak és a jognak diadalát.

Mi katolikus magyarok voltunk, vagyunk és maradunk! Mária népe- és nemzeteként akarunk élni! És tudjuk, hogy arcúit ként Mária gyermeke, azonkép Mária nemzete sem veszhet el!

Szűnni nem akaró tapssal perceken keresztül ünnepelte a százezres hívő tömeg az ország első főpapját, az egyházmegye szülöttjét és büszkeségét.

c) Felajánlás és eskütétel

A meghatottság könnyei ragyogtak a szemekben, mikor felhangzott az ősi magyar ének: Boldogasszony Anyánk. Az ének befejezése után Kovács Sándor, szombathelyi megyéspüspök elmondta az ünnepély záróbeszédét és felajánlotta egyházmegyéjét a Boldogasszonynak.

Székesegyházunk felszentelésének áhitatos órájában a Szentírásból vettem az Isten üzenetét, amellyel szemben még egy tartozásunk van. Az üzenet a fogságból visszatérő zsidók templomépítéséről szól, s arról a szent elhatározásról, hogy

52