Toronyi Németh István: Szombathely ünnepe 1947. szeptember 7-8. (Szombathely, 1947)

tetek részt. Az én lelki szemem előtt azonban ma Szombathelyen Istennek három temploma bontakozik ki.

Az első: Isten legszebb temploma, a boldogságos Szűzanya, aki születésével a mai napon belépett az emberiségbe, hogy Istentől felszentelve, hajléka legyen a testté lett Igének, a mi Utunknak, Igazságunknak, Életünknek; hogy szeplőtelen Szíve alatt fakadjon számunkra az evangélium világossága, induljon el a törvény ereje és a kegyelmi élet forrása.

A második templom: a barokk világ komolyan vett újjáépítésének gyöngye, máriás székesegyházatok, amely a pusztulás utálatosságából, omladékáiból nagy vidék áldozatával új életre kelve, munkáskezekkel megjavítva, az Anyaszentegyház áldásával és annyi tízezer katolikus hívőnek az áhítatával is megszentelve, —• legyen újra, az elsőnek a példájára, az evangélium világosságának újraárasztója, a törvénynek életünkbe beültetője és a kegyelmi élet fönséges zuhatagának ránkbocsátója. Ezen a hármas szerepen keresztül legyen a székesegyház Istennek dicsőség, embernek békesség, — minden chartánál, minden emberi törvénynél szilárdabb alapja és vára az emberi méltóságnak.

A harmadik templom a Dunántúl nagy tömegeinek megannyi halhatatlan lelke, amelyek mind Isten képére megalkotva, a Megváltó vérével fémjelezve, arra vannak hivatva, hogy az evangéliumnak, a törvénynek és a kegyelmi életnek legyenek a megnyilatkozása és mások számára apostola.

Egy pillanatra sem felejtve az első két templomot, felétek fordulok, Vasnak, Zalának, Sopronnak és Dunántúlnak hívő népe és ifjúsága. Teszem azt azzal az őrömmel, amely minket összekapcsol, és egy alanyi emlékezéssel. Most van 45 esztendeje annak —< bocsássátok meg nekem ezt az alanyi emlékezést, —■ hogy mint kis gimnazista először mentem végig ezen a főtéren; és most van 30 esztendeje annak, hogy még a vasmegyei ifjúságnak a hamvával, de már felszentelten küldött engem Istenben boldogult Mikes püspök Zala megyének ifjúságához és hívő népéhez.

Hogy milyen emberré válunk életünk folyamán, az függ a családtól, a templomtól, a temetőben pihenő ősök nemzedéksorától és függ az iskolának milyenségétől, A Pázmány-egyetemen a dogmatikának világhírű tanára az ő Életkönyvében rámutat arra, mit köszönhet ő a torontálmegyeí Kistószegen egyszerű két öreg szülőjének, akik közül az egyik írni, a másik pedig csak olvasni tudott. És azt mondja, hogy rendkívül sok fordul meg azon, hogy tisztességes vér van-e a családban és ezt a tisztességes vért a házasság szentségében felszenteli-e Krisztus Jézusnak a vére. Ha az élet forrásának fakadásánál

48