Toronyi Németh István: Szombathely ünnepe 1947. szeptember 7-8. (Szombathely, 1947)
nyében és az igazságos jövő reményében vállaljuk ezt a munkát és áldozatot. Kijelentjük azonban, hogy mi ezt a munkát gyűlölet nélkül kívánjuk. Mi ezt a munkát megértéssel követeljük, azzal a megértéssel, amely nem tiporja el, hanem felemeli az igazságot. És ennek az igazságosságnak és szabadságnak nevében kiáltjuk világgá: Mi szabadságot akarunk Krisztusnak, az ő Egyházának, szabadságot a magyar becsületnek, szabadságot a Nagyasszony tiszteletének! Kérésünk pedig önmagunkhoz szól. Katolikusok, a ti hitetek ne legyen egyenkinti izzó parázs! Katolikusok, a ti hitvallástok szava ne legyen egyenkinti, külön-külön kiáltó szó! Tudjátok, hogy a parázs egymagában nem sokra képes. Tegyetek azonban össze ezer, százezer és millió parazsat, égő zsarátnok lesz, és még a vasat is megolvasztja. Ne legyen hitetek különkülön parázs, hanem álljatok össze a katolikus Anyaszentegyház közösségében, és ez az egyenkinti parázs zsarátnok, égő, hatalmas láng lesz, amellyel megvalósulhat Krisztus szava: Tüzet jöttem hozni a világra, mit akarok mást, mint hogy égjen? ... És akkor, ha valaki el akarja tiporni ezt a tüzet, nyomorékká égeti a lábát. Katolikus Testvéreim! Ne legyen a ti hítvallástok szava külön-külön kiáltás. Vihar dúl ma, a gyűlölet és szenvedély orkánja. Ebben a viharban az egyes szó elhal. Együtt zúgjon a hitvallástok szava a katolikus Egyház közösségével és akkor túlharsogja mások tülekedésének lármáját, és nem kérni, követelni lesz jogosult! És követelje a szavatok: Szabadság, igazságosság! Mi a többség nevében helyet kérünk Krisztusnak és Egyházának, helyet és becsületet kérünk a magyar tisztességnek és becsülést a Nagyasszony tiszteletének! A klasszikus beszéd megfogta a szíveket. Sokszor megszakította a taps és éljenzés, mely a befejezés után sokáig zúgott. A hallgatóság ajkán felzendült a régi Máríaének: Nyújtsd ki mennyből ó szent Anyánk, kezedet! b) Ünnepi beszéd Az ének befejeztével fergeteges taps kíséretében Mindszenty József bíboros lépett a mikrofon elé és ünnepi beszédet intézett a kongresszuson képviselt Dunántúl népéhez. Ha tőletek odahaza azt kérdezik, miért voltatok Szombathelyen, és ha a történelem a jövő számára feljegyzi ittléteteket, a válasz az lesz, hogy a megújult székesegyház szentelésén vet-47
