Toronyi Németh István: Szombathely ünnepe 1947. szeptember 7-8. (Szombathely, 1947)

Természetes dolog, hogy egy katolikus többségű ország különösképen tiszteli Máriát. A kereszténységnek szegletköve és centruma Krisztus, —- de ahol Krisztust imádják, ott Máriát is tisztelik. A boldogságos Szüzet a legnagyobb tisztelettel, az Isten Anyja címén tisztelték mindig. Ilyen értelemben nevezi Máriát az olasz Mia Donna-nak, Madonnának, a francia Notre Dame-nak, az osztrák Unsere Liebe Frau-nak, a bajor Patrona Bavaríae-nak. Érthető tehát, hogy a katolikus többségű Magyarország különösen tiszteli Máriát.

A mi Mária-tiszteletünknek azonban nem ez az egyetlen alapja. Mária nevét és alakját sok nyomorúsággal teli, keserves megpróbáltatásokban átgyötrődött 900 esztendő tette kegyeltté hazánkban. Sokszor sújtott bennünket a vész, és mi bűneink és gyarlóságunk tudatában nem mertünk az igazságos Isten elé állni, hanem könyörgésünket közbenjáróra, Isten Anyjának kezére bíztuk, mert reméltük, hogy a maga kérésével megtoldva helyezi a végtelenül irgalmas Isten trónusának zsámolyához. Kilenc század tapasztalata bizonyítja, hogy á magyar nem csalódott. Ez a beteljesült remény, a Mária közbenjárására megkapott isteni segítség adta neki a Magyarok Nagyasszonya nevet. Ezt a nevet nem egy ember találta ki, nem nyelvészek, hanem az egész magyar nemzetnek a szeretete, lelkülete, a magyar nyelv géniusza. Kemény múltja után a most ránkszakadt tragédia sem temette romok alá a Magyarok Nagyasszonyának hitét és benne bizakodó reménységünket. Ezt a múlton erősödő, a jelenben szenvedő és a jövőben reménykedő, síró magyar Mária-tiszteletet szépen fejezte ki az egri papköltőnek, Tárkányi Bélának verse:

Bús szívem elfogul, könny fakad szemembe,

Midőn Magyarország sorsa jut eszembe.

Nem tudok gondolni szép hazám múltjára,

Hogy meg ne induljon könnyeimnek árja.

S ekkor mint az elmúlt idők szellemének Bús hangja, megzendül szívemben az ének,

Mellyel jobb eleink, midőn bajba estek.

Az Isten Anyjához sírva esedeztek.

Sírva szól az ének: Boldogasszony Anyánk,

Nagy Ínségben lévén így szólít meg hazánk; Magyarországról, romlott hazánkról,

Ne feledkezzél el szegény magyarokról.

Katolikus Testvéreim! Befejezésül egy kijelentést teszek és egy kérést mondok. A kijelentés inkább a híthű katolicizmuson kívülre szól, a kérés pedig önmagunkhoz.

Mi katolikusok tudjuk, hogy az idők alakulnak. Az idők alakulásához munka és áldozat kell. Mi a boldogabb jövő remé-46