Toronyi Németh István: Szombathely ünnepe 1947. szeptember 7-8. (Szombathely, 1947)

amint látszik, a legnagyobb tábor, — mi vagyunk, katolikus keresztények! Krisztus a mi vezérünk. Programmunk a tízparancsolat és az evangélium. Jelszavaink: igazságosság, szabadságszeretet, békesség. A legnagyobb ez a mi pártok fölött álló táborunk, de mi mégsem a többségünkkel dicsekszünk, habár a demokrácia nevében elvárjuk és reméljük is, hogy e többségünkre tekintettel lesznek. Mi mögöttünk két évezrednek a múltja és tapasztalata áll és ez megtanít bennünket, hogy ne emberekben és tömegekben, ne többségekben és jelszavakban bízzunk, mert ezek ma érvényesülnek, holnap már az átkozottságba süllyednek. Mi megtanultuk, hogy ne földi emberekben, ne emberek ígéreteiben és terveiben bízzunk. A mi erősségünk nem egyedül a többségünk, hanem az a szíklaszilárd talaj, amelyen állunk, a krisztusi igazságoknak a talaja; és a mai nehézségekben is reménységünk az írás szava: veritas liberabit nos, a krisztusi igazság megszabadít bennünket! Mi ebben az értelemben büszkén valljuk: Keresztény katolikusok vagyunk, a mi reménységünk és erősségünk Krisztus!

Keresztény katolikusok vagyunk. Magasra tartjuk zászlónkat, amelynek tetejéről kereszt ékeskedik, rúdján a háromszínű zászló és rajta Nagyasszonyunknak, a magyarok Boldogasszonyának képe. Mi magyarok vagyunk, öntudatos magyarok, — éppen mert keresztény katolikusok vagyunk. Magyarnak lenni ma nem öröm és nem dicsőség, hanem keserű sors. A nemzetek megvetettj évé süllyedtünk és emberi szerencsétlenségünket is bününkül tudják be. Sajnálattal látjuk, hogy piszkolják, és magyarok is piszkolják a magyar multat, és magyarok tépik, tiporják egymást. És mi még így sem vetjük meg a megalázottság pellengérére állított magyar hazát. Mi büszkén vállaljuk a magyar nevet éppen azért, mert keresztény katolikusok vagyunk. A mi hazaszeretetünk hitünknek a járuléka, krisztusi erény, kemény lelkiismereti kötelesség. Mi nem hagyjuk olvasatlanul az evangéliumot, ahol a hazájának, a lesújtott Jeruzsálemnek sorsán könnyező Jézusról van szó. Mi tudjuk és valljuk, hogy akkor avatta erénnyé Krisztus a hazaszeretetei. Mi nem vetjük meg az édesanyánkat, mégha lesüllyedt volna is. Ép úgy odaállunk a letiport, megtépázott becsületű, koldussorsba juttatott Magyarország mellé és mellőle kiáltjuk világszerte: Mi katolikusok, magyarok voltunk a békesség, boldogság és gazdagság évszázadaiban; mi magyarok, öntudatos magyarok maradunk a nehéznek ígérkező jövőben is.

Katolikus keresztények vagyunk s ezért vagyunk jó magyarok. Öntudatos magyarok vagyunk, azért vagyunk a Magyarok Nagyasszonyának hűséges tisztelői.

45