Toronyi Németh István: Szombathely ünnepe 1947. szeptember 7-8. (Szombathely, 1947)

sághoz ennyi is elég, ha Istent hordozzuk szívünkben. Nem. Az Isten azért adta a különféle testi és lelki tehetségeket, azért adott észt és két dolgos kezet, hogy azokat felhasználjuk necsak örök boldogságunk munkálására, hanem földi boldogulásunkra is. Hát csak használjuk fel az Istentől kapott tehetségeinket erre is! Törekedjünk előbbre, jobb sorsra! Dolgozzunk, hogy a darab kenyér és a pohár víz mellé más is kerüljön, csak ne felejtsük el az Üdvözítő szavait: „Keressétek mindenek előtt az Isten országát és az Ö igazságát!“ Mert Isten nélkül Salamon minden kincse sem boldogít, Istennel a szegénység és szenvedés keresztje alatt sem roskadunk össze. Szent Ferenc önkéntes szegénységében vidám és boldog volt; Szent Erzsébet mindenéből kifosztottan Te Deumot énekelt. Mi a szenvedések sötétjében legalább mondjuk megadással: Legyen meg a te akaratod, — és bizalommal várjuk a napkeltét. Szent fogadásunk Kisboldogasszony ünnepén, hogy Szűzanyánk útjain járunk és ehhez kérjük az Ő anyai segítségét.“

Az ünnepi szentbeszédet hangszórók vitték ki a templom környékére, ahol zászlók köré tömörülve óriási tömeg hallgatta. A szentbeszéd után a templomtéren és a püspökkertben felállított tábori oltároknál csendes szentmisék kezdődtek, hogy a kint lévők is részt vehessenek bennük, A két tábori oltár körül a papok folytatták a hívek áldoztatását. Közel húszezer hívő járult a szentáldozáshoz a két ünnepen. Delet harangoztak, amikor megújuló tapsviharban és éljenzésben kivonult a kardinális és a püspöki kar a Mária-dómból.

2. A papság hódolata a püspöki kar előtt.

Az ünnepi szentmise után a papnevelő intézet földszinti aulájában gyülekezett a szombathelyi egyházmegye világi és szerzetes papsága, hogy köszöntse a püspöki karnak Szombathelyen időző tagjait.

Mikor a hercegprímás belépett a szeminárium udvarába, a Schola Cantorum Sabariensis pirosruhás, fehérkaringes énekesei üdvözlő latin énekkel fogadták.

Az egyházfők a díszterem pódiumán foglaltak helyet. A nagytermet zsúfolásig megtöltötte a papság. Rogáes Ferenc, apostoli protonotarius, székeskáptalani nagyprépost a következő ünnepi beszédben tolmácsolta a papság érzelmeit:

38