Toronyi Németh István: Szombathely ünnepe 1947. szeptember 7-8. (Szombathely, 1947)
de ez a kevés is elég ahhoz, hogy a vértanuk királynéjának nevezzük. És mégis boldognak, Boldogasszonynak nevezzük. És valóban boldogságos, nemcsak azóta, hogy Szent Fia felvitte magához az égi dicsőségbe, hanem egész földi életében is. Boldog volt napsugaras és borús napjaiban, az angyali üdvözlésben, a rokoni látogatáskor, a betlehemi istálló szegénységében, az egyiptomi hontalanságban, a názáreti ház csendjében, a golgotái sötétségben, a húsvéti hajnal ragyogásában és Fiának mennybemenetele után magányos éveiben. Az útra, melyen ő járt, hívja gyermekeit is: Boldogok, akik megtartják utóimat! Melyik ez az út? Egyáltalában van-e ilyen út a siralom völgyében, ahol kevés az öröm, a megértés, a szeretet és olyan sok a gond, az igazságtalanság és a könny? Ahol sokszor nem az erény és a becsületesség érvényesül, hanem a bűn és a gonoszság, ahol sokszor céltalannak látszik a lelkiismeretes munka, a komoly kötelességteljesítés? Ahol sokszor többre viszik azok, akik hitet, erkölcsöt félretéve csak azzal törődnek, hogy minél kényelmesebb életet biztosítsanak maguknak? Ahol két esztendővel a háború befejezése után még mindig epedve várják haza az apát a gyermekek, az anyák a fiút, az asszonyok a férjet, testvérek a testvért? . .. Ahol sokszor rögös úton kell járnunk és sarat taposnunk? Van-e út a siralom völgyében, amelyen boldog emberek járnak? Van. A boldogsághoz nem kell vagyon, biztos állás, villanyfény, parkettos szoba és selyem ruha. A boldogsághoz elég egy darab száraz kenyér és egy pohár víz, ha valakiben Szent Ferenc lelke él; ha nincsenek kielégíthetetlen vágyai; ha megelégszik azzal a sokszor kevéssel, amit az élet nyújtani tud és abban Szent Ferenc lelkületével felismeri és áldja az isteni gondviselést, aki azt neki készítette. Ez a Szent Szűz földi boldogságának titka is: Istennel egyesült, Istennel telített lelke. Az Úr van teveled — mondotta neki az angyal. Az Úr volt vele fogantatásának első pillanatától szíve utolsó dobbanásáig. Ezért volt boldog életének legrettenetesebb napján is, mikor a kereszt alatt végig kellett néznie Szent Fiának haldoklását. És ez a mi boldogságunk titka is: az Isten bírása, Istennel való egyesülésünk. Szent Ágoston harminc éves koráig hírnévben, tudományban és érzéki élvezetekben kereste a boldogságot, de csak akkor találta meg, mikor megtalálta Istent, aki „minden élvezetnél édesebb, minden fénynél ragyogóbb, minden dicsőségnél magasabb.“ Ezzel nem akarom azt mondani, hogy ne törekedjünk többre egy darab kenyérnél és egy pohár víznél, mert a boldog37
