Toronyi Németh István: Szombathely ünnepe 1947. szeptember 7-8. (Szombathely, 1947)

MÁRIA ÜNNEP

1. Kísboldogasszony ünneplése.

a) Felvonulás

A városra kék égbolttal köszöntött Kisboldogasszony ünnepe. Kora reggel zarándokúton volt az egyházmegye százezer híve. A megyéspüspök külön körlevélben atyai szeretettel hívta meg egész egyházmegyéjét erre a napra, hogy jöjjenek örvendezni és hálát adni mindazok, akik a székesegyház újjáépítését elősegítették. Hajnali négy órakor gyalogosan érkezett az első zarándokcsoport. Éneke ráköszöntött a városra. Ettől kezdve hat órán keresztül ömlött az énekes áradat, szekereken az öregek, kerékpáron a fiatalok, a zalai olajvidék teherautókon, de legtöbben gyalog. A várostól 30 km-es körben kevés ember maradt otthon. Akadt község, ahol kisorsoltak hat faluőrző férfit, a többi zászló alá sorakozott; 460 lélekből 60 maradt otthon: kisgyermekek, betegek és öregek. Legalább 200 vidéki lelkipásztor vezette híveit. Reggel 7 órától 9 óráig 16 zarándokvonat érkezett 30.000 hívővel. Nemcsak a szombathelyi püspökség területéről, hanem az egyházmegye határain túlról: Veszprémből, Sopronból, Nagykanizsáról, Keszthelyről és Pápáról is kérték zarándokvonatok indítását. A zarándokok leleményes szeretete nemcsak a mozdonyokat, hanem a személy- és teherkocsikat is virágokkal és a Szűzanya képeivel díszítette föl. Az egyik mozdony mellén fehér rózsákból font Ave Maria fölírással futott be a földíszített szombathelyi pályaudvarra; a másikon Szűz Mária nevének kezdő betűi, a harmadikon Mária-kép köszöntötte a magyar mezőket, az ébredező falukat és az ünneplő várost. A vonaton érkező tízezrek szentolvasó imádsággal és Mária-énekekkel szentelték meg az utat. „Ekkora tömeg, és mégis milyen könnyű dolgom volt velük!"'—mondotta egyik kalauz, mikor leugrott a beérkező szerelvényről, „Bárcsak mindig ilyen fegyel-III.

34