Toronyi Németh István: Szombathely ünnepe 1947. szeptember 7-8. (Szombathely, 1947)

március 4-én elnémult. A szentély két oldalán váltakozva zengett a zsoltár.

Éjiéikor karácsonyi hangulat borult az adoráló hívekre. Kezdetét vette a vasvár—szombathelyi székeskáptalan szentmiséje, melyet Rogács Ferenc nagyprépost, pápai protonotáríus celebrált. A kóruson Schmidt Mihály karnagy vezetésével a szalézi ének- és zenekar kísérte a szentmise cselekményét.

Éjfél után egy órakor kezdődött a szombathelyi plébániák egy-egy órás szentségímádása. A szentórát a ferences plébánia nyitotta meg; utána a domonkos plébánia hívei végeztek adorácíót. Három órakor a városkörnyéki Ólad és Szentkirály plébániájának közös szentségímádása már szentmisével kezdődött. Folytatták Kámon és Herény község hívei, akik 1930-ig a szombathelyi egységes plébániához tartoztak. Hajnali öt órakor a Jézus Szíve plébánia hívei, a szőllősiek jöttek adorálni, kiknek új plébániatemplomát a földdel tették egyenlővé a bombák még a székesegyház pusztulása előtt. Reggel 6 órakor a székesegyházi főplébánia Te Deumos szentmiséje fejezte be az éjszakai szentségímádást.

Szakadatlanul szállt a szentségi Üdvözítőhöz a csendes imádás és lelkes dicséret. A papság állandóan gyóntatott és áldoztatott. Ezen a szent éjszakán keveset aludt a város. A szentségimádásí órákra induló és onnan hazatérő zarándokok Mária éneke hullámzott az utcákon, mint boldog virrasztók reggeli köszöntése. Ennek az éjszakának nem volt riasztó árnyéka, csak boldog fényessége. A testek fáradtságát legyőzte a lelkek ébersége. A Szent Szív szeretete virrasztóit a város felett.

33