Toronyi Németh István: Szombathely ünnepe 1947. szeptember 7-8. (Szombathely, 1947)
Bárdos, Werner, Harmat, Deák és Szabó alkotásaiban a művészi magyar kórusok szépségeit ragyogtatták; Victoria, Lassus, Viadana, Pagella, Josquin és Schubert remekeiben pedig a külföldi polifónia gazdag világát tárták fel. A megszólaltatott kórusművek mindegyikéből a Boldogasszony alakja ragyogott elő. Más és más szerzőtől, de egyazon gyermeki szeretettel és művészi átéléssel mindegyik énekkar ajkán felcsendült a Szent Szűz köszöntése: Ave Mária. A máriás énekek ihlete átvitte a hallgatókat a betlehemi Kisded ringó bölcsőjéhez, Simeon reszkető karjaihoz, s a Golgota gyötrelmes útjára. Elővarázsolta az ének az Isten Anyjának glóriás arcát és a Fájdalmas Anya könnyes tekintetét, hogy aztán a megdicsőült és megkoronázott Szent Szűzhöz szálljon, akinek oltalmában és szavának erejében van minékünk nagy bizodalmunk. Felejthetetlenné tette a Boldogasszony hangversenyt a szereplő énekkarok közös kórusa, amely a Boldogaszszony Anyánk ősrégi éneket Harmat Artur feldolgozásában és a szerző személyes vezényletével szólaltatta meg. Megrázó erővel fogta meg a lelkeket, bűnbánatot, esdeklést, bizalmat vitt a szívekbe és még sokáig zsongott a távozók emlékében; Romlott hazánkról ne feledkezzél meg, szegény magyarokról! . . . 4. Fény az éjszakában. a) Gyertyás körmenet A városra leereszkedett az alkonyat. Mintha a katakombák egyháza indult volna meg, úgy jött a nép. A Zanati-úttól és Ólad községtől befelé, másik irányban Kámontól Szentkirályig hullámzott a hívők serege s a belváros utcáin, valami láthatatlan erő vonzása alatt, órákon keresztül vonult a szalézi templom felé. Esti 8 óra után a Szalézi tértől kiindulva sorakozott a beláthatatlan sereg a Táncsics Mihály-, Kálvária- és Óperint-utca másfél kilóméteres útvonalán, hogy részt vegyen a Segítő Szűz Anya gyertyás körmenetén. Kovács Sándor megyéspüspök búcsúzott a Szent Quirinus templomtól, ahol harmadfél éven át Don Bosco fiai 29
