Toronyi Németh István: Szombathely ünnepe 1947. szeptember 7-8. (Szombathely, 1947)
azokat, akik a templomot építették. Ezért nem jár majd munkabér, de jár az a lelki erő, amely nélkül nincs újjáépítés.“ c) Az énekművészet hódolata Az egyházmegye területéről az ünnepre öt énekkar jött, hogy az újonnan felszentelt templomban vallásos és művészi élménnyel gazdagítsa a lelkeket. „Az öröm és vidámság e napján — mint Werner Alajos mondta — csokrot akartak kötni hálatelt dallamokból, ujjongó ritmusból, hangoknak és szíveknek összecsengéséből: kárpótlásul az elsírt könnyekért, zálogul a jövő mosolyáért, de legfőképen köszönetül a Boldogasszonynak azért, hogy szent kedvet adott fölépíthetni dómjának romjait." A templomszentelés délutánján Mindszenty József hercegprímás és a főpásztorok jelenlétében két órán keresztül háromezer hívő lelke emelkedett Isten felé az áhitat szárnyain. A hangverseny prelúdiumát dr. Werner Alajos, a Zeneművészeti Főiskola tanára adta a szószékről elhangzott bevezető elmélkedésével. „Az emberiség történelme —1 úgymond — az elveszett paradicsom romjai alól indult el és romok között vezet tovább az útja. De voltak az emberiségnek énekes prófétái, akik nem tudtak beletörődni a romokba, hanem a zsoltárossal (Ps. 107) a romok közé kiáltották: „Ébredj citera, hárfa, — Dalommal a hajnalt pirkadni keltem,“ —• s megpendítettek régi dalokat az elvesztett paradicsomról, megütöttek új hangokat a meghódítandó paradicsomról. Mi volt az a csillag, amely mindig tüzelte és hívogatta őket, s nem engedte lantjukat lehangolódni és éneküket elfáradni? A paradicsomi romok felett az Úr Isten meggyujtott egy csillagot: a stella matutina-t, a Boldogságos Szűz alakját. S azóta a keresztény hívők és művészek körülvették, körülzsongták ezt a csillagot a művészetek minden ágával, festészettel, szobrászattal, költészettel, és építészettel, de legfőképen a szív nyelvével és a lélek szárnyalásával: a muzsikával. Még nem állottak Mária-templomok (az első 363-ban épült) és a kalendáriumba még nem voltak beiktatva a Mária-ünnepek (az elsőt 380 körül ünnepelték Szíriában), de a szír Szent Efrém nyomán (f 373), a keresztények már cikkor mondottak naponként és óránként dicséretet a Szűz Anyának. Az összes keresztény népek bölcsője felett az Anyaszentegyház már 27
