Toronyi Németh István: Szombathely ünnepe 1947. szeptember 7-8. (Szombathely, 1947)
Máriáról dalolt mint „tenger csillagáról“, „ég kapujáról“, „boldog mennyországnak drága gyöngyvirágáról“. Talán nem véletlen, hogy a magyar zenetörténetben az első, hangjegyekkel is leírt énekes emlékünk a Boldogságos Szűzről dalol: Vásárhelyi András ferences barát éneke: „Angyaloknak Nagyságos Asszonya“, amelyet a Nádor-kódex őrzött meg számunkra (1508.). Még jóval a török-tatár romok előtt és jóval az idegen hitújítás romjai előtt a magyar nép szívébe és vérébe oltatott a Boldogságos Szűz énekes dicsérete. A viharos-véres századok folyamán ezek a Mária-énekek visszhangoztak a magyar romok között, — akár egyesek szívében, akár az egész nemzet történetében: ezek a Máriás énekek balzsamozták vigaszukkal fájó szívünket, Ó, hányszor dúdolt a Boldogasszony mindnyájunk szívébe, a nemzet lelkiísmeretébe, az egész emberiség történetébe! A siralomvölgy mélyeiben, csillag tálán éjjeken és eltévedt útakon, amikor sötét gondolatok kísértettek, fel-felcsendült a lelkünk mélyéről, vagy távoli angyalajkakról az Ave Maria, a Salve Regina, a Maris stella, a Boldogasszony Anyánk, vagy a Nyújtsd ki mennyből ó szent Anyánk kezedet! — S a hangok, az elvesztett paradicsomba visszahívó hangok újra elírányítottak s a romok közül az életbe lendítettek bennünket. Most, a Boldogasszony-koncerten Szombathelynek és az egyházmegyének áldozatos énekkarai és énekesei mindnyájunk nevében és hálából bemutatják azokat a zengő Mária-templomokat és kápolnákat, amelyeket évszázadok folyamán az élő hit, az érző szív és a daloló lélek épített. Ezeket a zengő templomokat a bomba nem pusztíthatta el, de az idő vasfoga sem kezdheti ki szépségüket és fényüket, mert naponta újraépülnek áldozatos szívek húrjain és szárnyaló lelkek ajkain.“ A szónok elhagyta a szószéket s a szentélyben megzendült az ének. Öt vegyeskar szerepelt a műsoron: a szombathelyi székesegyház Cecilia-kórusa, Horváth Boldizsár karnagy vezénylésével; a kőszegi Egyházi Énekkar, Szabó János karnagy vezetésével; a zalaegerszegi Egyházi Énekkar, Vargha Ferenc vezénylésével ; a szombathelyi Szalézí kórus ének- és zenekara, melyet Schmidt Mihály karnagy vezényelt; a Schola Cantorum Sabariensis országos hírű együttese dr. Radvány Mihály vezénylésével. Az énekkarok a többszólamú egyházi ének gyöngyeit adták: Liszt, Kodály, 28
