Toronyi Németh István: Szombathely ünnepe 1947. szeptember 7-8. (Szombathely, 1947)
teljes elfogulatlanság és tárgyilagosság érvényesüljön. Nemcsak országunk, hanem az egész világ rettenetes válságban szenved. XII. Píus pápa 1941. július 1-én mondta, hogy a jelen idők viszályai az egész földkerekségre kiterjednek és a világ rádióállomásainak antennáiról az ingerültség, elkeseredés, szakadás és viszály hangjai szállnak fel. Ezért kellett megépíteni a székesegyházat, hogy az Isten országának apostolkodó hívei itt kegyelmi forrásban készüljenek fel a munkára. Most áll a templom. Ajkunkról elhangzik a hálaadás és köszönet. Városunk romjai között, anyagiakban leszegényedve, csak az Isten gondviselése és Szűzanyánk közbenjárása hozta meg az eredményt. Téged Isten dicsérünk... Tebenned bíztunk, és nem szégyenültünk meg. De ugyanakkor hálás szívvel gondolunk Krisztus földi helytartójára, aki atyai jóságát a világ nagy bajai közepette is éreztetni tudta velünk. Most is áll az az igazság, hogy a katolikus Egyház a népek nevelője és anyja. Ezer éven keresztül a magyar nemzetnek minden szenvedésében is ott volt, vállalta a szenvedések rá eső részét. A Koppány-lázadások alkalmával, a Mohi pusztán, Mohácsnál, de a mostani háború alatt is az Egyház nem hagyta magára a híveket, hanem együtt viselte a szenvedést, vállalta a szegénységet és az újjáépítés munkáját. Mikor székesegyházunkban az utolsó ünnepi misét mondtam, Szentatyánk koronázási évfordulója volt. Most, amikor az első szentmise-áldozatot bemutatjuk, ismét feléje fordul gyermeki tekintetünk és a jó Isten áldását kérjük rá. Hálát adok Istennek, hogy az újjáépítés munkájában olyan papokra és hívekre találtam, akik méltók azokhoz az őskeresztényekhez, akik itt a Szent Quirinus-bazilíkába jártak. Hálásan emlékezem meg arról a támogatásról, amelyben a kultuszminisztériumon keresztül az újjáépítés részesített. Külön kell megköszönnöm Vasmegyének és Szombathely városának nagylelkű támogatását és segítségét. Köszönöm papjaimnak és híveimnek a romeltakarítástól kezdve a fizikai munkát és anyagi áldozatot, az imádságot és erkölcsi segítséget, mert csak ez az áldozat tette lehetővé, hogy most áll a székesegyház. S akikre ezeknek soraiban külön is gondolok, azok jól tudják, hogy az Űr Isten előtt mindenkire, de különösen rájuk, hűséges munkatársaimra kérem az Isten áldását. Bennük is azt éreztem, amit az evangélista mond az Úr Jézusról: az Isten házáért való buzgóság emészt engem. Külön ki kell emelnem a szakmunkások érdemét, akik szent kötelességüknek tekintették és páratlan buzgósággal teljesítették a templomépítést. Minden munkás érezte azt, hogy Istennek épít házat, mert soha egy tiszteletlen szó nem hangzott el és bérkérdés miatt az építkezés 19
