Toronyi Németh István: Szombathely ünnepe 1947. szeptember 7-8. (Szombathely, 1947)
vakolni. Mikor az állványok kikerültek a templomból, két és félévi munka 200.000 munkaórával állt a munkások mögött. Az egy millió forint értékű építés összegének négyötödét a papság és hívek adták s egyötödét az állam, város és vármegye együttesen. A végzett munka jó munka volt, megszentelt munka, káromkodás nélkül. A munkások átérezték, hogy Isten házában dolgoznak, mert 1946 decemberétől kezdve az épen maradt Madonna-kápolnában már istentisztelet volt. „Megsegített bennünket a jó Isten! — mondotta a templomszentelés előestéjén egyik munkás, — egyetlen baleset sem történt az építkezés ideje alatt. Pedig sokszor bizony elég magasan dolgoztunk. Egyszer szakadt csak el a viílanyerővel működő teherfelvonó, deákkor éppen csak tégla volt benne." 3. Lelki felkészülés, A főpásztor még a romok mellől izente: „Addig is, amíg Isten segítségével újra felépíthetem a székesegyházat, tovább akarom építeni a lelkekben az Isten templomát.“ A szaléziak templomában folytatta első vasárnapi eucharisztikus szentbeszédeít. 1946 őszétől 1947 májusáig a megyéspüspök óhajára az egyházmegye összes plébániáin nyolcnapos misszión vettek részt a hívek. Nyolc szerzetes rend missziós atyái és számos világi pap vezette az egyházmegye 350.000 hívőjét a lelki megújulás útján. A Szűzanya vasvári és kiscelli kegyhelyén 1947- ben 10.000 férfi zarándok tett hitvallást május két vasárnapján, az egyházközségek leánycsoportjai pedig 6 zarándokúton háromezres létszámmal mutatták meg a Jótanács Anyja iránt való hűségüket. Az egyházmegye nevelői is példásan kapcsolódtak a lelki megújulás áramába. Négy zárt lelkigyakorlaton: Szombathelyen, Kőszegen és Zalaegerszegen 120 tanító és 100 tanítónő végezte el önmagában a lelki újjáépítés munkáját. Nemcsak adatok ezek, hanem eredmények. A hívek a templomépítéssel párhuzamosan lelkűkben is építették és díszítették a Szentlélek templomát. Isten kegyelme mélyebben szántott, mint a háború borzalmai és a jelen élet szenvedései. 11
