Toronyi Németh István: Szombathely ünnepe 1947. szeptember 7-8. (Szombathely, 1947)

A TEMPLOMSZENTELÉS ÜNNEPE

II.

1. Az ünnep előestéjén.

a) Utolsó simítások

1947 augusztusában a megyésfőpásztor szombathelyi papokból és hívekből 30 főnyi rendező bizottságot alakított, mely hetenként beszámolt végzett munkájáról s lépésről lépésre készítette elő a szeptemberi templomszentelés és Mária-kongresszus programmját. Az egyházmegye két költő-papjának: Székely Lászlónak és Rozman Józsefnek szövegére Werner Alajos, a Zeneművészeti Főiskola tanára, dallamot szerkesztett, hogy a szentelésre sereglő hívek alkalmi énekkel dicsérjék a Boldogasszonyt.

A munkások szinte az utolsó pillanatokig dolgoztak a templom belső terében. A külön templomnak is beillő szentély sokat megőrzött a régi templom felszereléséből és márványdíszeíből. Ezeket nagyjában helyreállíthatták. Ellenben a kereszt- és hosszhajó padok és felszerelés nélkül, friss vakolású csupasz falakkal és felöntött cementpadlóval várta az ünnepet. A mellékoltárokat gondos kezek fenyőgirlandokkal fonták körül, s pápai és magyar nemzeti színekkel takarták le a falak pusztaságát. A takarító és súroló munkát a főplébánia Oltáregyletének lelkes asszonycsoportja végezte, de részt vett benne ősi szokásjog alapján Perint község egyházközségi lány- és asszonycsoportja is, mert 1930-ig az ő községük is az egységes szombathelyi plébániához tartozott. A templomtornyok zászlódíszbe öltöztek s a templomtér, püspöki palota, szeminárium, valamint a Szily János-, gróf Széchenyi István-utca felett két emelet magasságban hatalmas méretű pápai és magyar zászlók lobogtak. Nagy ünnep hangulatát mutatta a város.

12