Széchényi Miklós: A Szent György vértanúról nevezett Jaáki Apátság története (Budapest, 1901)
de mind hiába való múlandóságok. Hogy a Mindenható éhség, döghalál és háborúság által hivja bűnbánatra az ő népét. Hogy semmi sem oly bizonytalan, mint az ember élete, és semmi sem oly bizonyos, mint a halál». Végre arra az elhatározásra jutott, «hogy a mulandót az örökkévalókkal, a földieket az égiekkel cseréli fel, hogy bejusson a mennyei dicsőség hazájába». Szándékát oly módon akarta megvalósítani, hogy lemond az apátságról és a Velem (most a szombathelyi egyházmegyében Szerdahely plébániához tartozó puszta) felett emelkedő magaslaton, hol szent Vid tiszteletére emelt kápolna állott, magányba vonul és itt a régi remeték és egyházatyák példájára, menten a világi gondoktól, böjtölés, jámbor elmélkedés, ájtatos ima között tölti Istennek dicsőségére és lelkének üdvére életének hátralevő napjait. Az apátságot Csábrági Pálffy Györgynek akarta kezébe adni, a kegyur határozott ellenzése daczára. Igaz, később beismeri, hogy ez részint járatlanságból, részint figyelmetlenségből történt részéről. A Pálffyval már megkötött egyesség azonban nem jutott el a végrehajtásig, mert Isten kiszólitotta időközben Pálffyt az élők sorából. Gombost ez a haláleset még jobban megerősítette elhatározásában. Csakhamar keresett egy másik alkalmas egyént, a kinek apátságát átadhassa s ezen újabb választása annál szerencsésebb volt, mivel Zrínyinek is tetszésével találkozott. Jelöltje Ferencz csatári apát volt, a kit képzettsége, erkölcsös és kifogástalan élete, egyaránt ajánlott a méltóságra. Ennek adta át Gombos 1562 január 18-án az apátságot a jaáki monostorral, az apátsági házzal, a hozzátartozó kerttel, csűrökkel, a lovaszadi, jaáki, keresztesi birtokokkal együtt, kijelentvén a vasvári káptalan előtt, hogy az apátságra vonatkozó minden eddig őt megillető jogát Ferencz papra ruházza át.1 Ferencz apátságának ideje csendben és békében folyt egészen az 1566. évig, a mikor Szombathely város polgárai rajta ütöttek a monostoron, azt felgyújtották és az apát javait elrabolták. A következő évben a már többé nem fiatal apát, tekintetbe véve azt, hogy a világiak mind nagyobb számmal teszik rá kezüket az egyházi javakra, nehogy apátságát hasonló sors érje, alkalmas utód után nézett. Ezt feltalálhatni vélte nemes Székely Márton hasonnevű fiában, a ki ekkor Bécsben végezte tanulmányait azon szándékkal, hogy ezek befejeztével az egyházi szolgálatba lép. Kikérvén tehát és megnyervén Ferencz apát a kegyurnak, Zrínyi György királyi tárnokmesternek beleegyezését, 1567-ben arra az esetre, ha őt ellenségei elnyomnák, megölnék, vagy ha természetes halállal múlnék is ki a világból, a vasvári káptalan előtt az összes apátsági birtokokat, minden ezekre vonatkozó jogokkal együtt, ifj. Székely Mártonra ruházta át.2 A SZENT GYÖRGY VÉRTANÚRÓL NEVEZETT JAÁKI APÁTSÁG TÖRTÉNETE 31 1 Szombathelyi káptalani levéltár. Protoc. Nr. 134. — 2 U. ott. Nr. 107.
