Széchényi Miklós: A Szent György vértanúról nevezett Jaáki Apátság története (Budapest, 1901)
32 A SZENT GYÖRGY VÉRTANÚRÓL NEVEZETT JAÁKI APÁTSÁG TÖRTÉNETE Lehetséges, hogy Ferencz apát tovább élt, mint reményiette, a nélkül, hogy ellenségei részéről valami bántódása esett volna, s eközben a megváltozott viszonyok másféle gondoskodást igényeltek a javadalmat illetőleg. Lehetséges, hogy ifj. Székely Márton megváltoztatta szándékát és nem lépett az egyházi pályára, elég az hozzá, hogy az ő apátságának nyomát hasztalanul keressük a reánk maradt iratokban. Ellenben arra igenis van okunk ezek tartalmából következtetni, hogy Ferencz után közvetlenül Herrecsinczy Péter következett az apátságban. Mert midőn 1618-ban egy tanúkihallgatás alkalmával megszólaltatták Szombathely városának 74 éves kulcsárját, Nagy Mihályt, az akként vallott, hogy «Balázs pap idét is, a ki az szent Vidhoz ment lakni eremitául, azont szolgálta (az apátságot) és azután Ferencz papot is, meg azután Herrecsinczy Pétert is szolgálta Gyákon».1 Herrecsinczy Péter még mikor Bolognában tanult, javadalommal birt a zágrábi káptalanban. Később ugyanitt nagyprépost és knini püspök lett, 1585-ben pedig Zágráb főpásztorává neveztetett ki. Mint ilyen Bécsbe költözött, hogy Draskovics György kalocsai érseknek a kanczellári teendőkben segítségére legyen. 1586-ban elnyeri a jaáki apátságot2 és a vasvári főesperességet az esztergomi káptalanban. 1587-ben a győri püspöki székre helyeztetik át és főkanczellárrá lesz. Mindvégig Bécsben és Prágában lakik és az utóbbi helyen halt meg 1590 junius 10-én.3 1 Jaáki apátsági irományok, III. csomag, 5. szám. — 2 Kercselics : Historia ecclesiae Zagrabiensis I. 260. — 3 Kollányi: Esztergomi kanonokok 189.
