Széchényi Miklós: A Szent György vértanúról nevezett Jaáki Apátság története (Budapest, 1901)
20 A SZENT GYÖRGY VÉRTANÚRÓL NEVEZETT JAÁKI APÁTSÁG TÖRTÉNETE nemzetségbeliek a jaáki apátság kegyuraságától, miután úgy az 1331-iki királyi intézkedés, mint ennek 1388-ban Mária királynő által való megerősítése arra vall, hogy épen a kegyurak túlkapásai és hatalmaskodásai ellen kellett a monostort és birtokait megvédelmezni. Minthogy azonban semmiféle adattal sem rendelkezünk, mely e vélekedést megerősítené, csupán csak mint egy teljesen ki nem zárt, de egészen távol fekvő lehetőségre kívánunk ebben rámutatni a nélkül, hogy a találgatásnál csak egy lépéssel is tovább menni feljogosítva éreznők magunkat. V. László király már csak magát a tényt említi, midőn elmondja, hogy a jaáki és pornói apátságok hallomás szerint — ut dicitur — az ő adományozásához tartoznak. Ezen királyi kegyuraságot V. László 1457 augusztus hó 22-én hűséges szolgálatainak megjutalmazásául monyorókeréki Elderbach Bertoldnak adományozza. Ugyanakkor a két apátság ezen birtokain: Pornó, Jaák, Keresztes, Belid, Mindszent és Lovaszadon a befolyó kamarahasznot elengedi. A kamarahaszon az első szabályozott egyenes adó, a melyet még az Anjouk hoztak be. A birtokos nemesek birtokai után csak a jobbágyok fizették meg az adót, s a fizetés alól egyedül a kiváltságolás mentett fel. Az Anjouk idejében szigorúan beszedetett a kamara haszna, még pedig oly módon, hogy egyházi testületeknél pl. az illető apát szedte be az adót s azután ő szolgáltatta be a királyi kincstárba. V. László korában körülbelül 40 dénár volt a kamarahaszon minden porta után.1 Ezen adó alól adott a király hűséges embereinek mentességet, meghagyván a Vas vármegye területén működő adószedőknek, hogy a felsorolt hat község jobbágyaitól senki a kamarahasznot a kincstár számára behajtani, vagy követelni ne merészelje, hanem az e czimen esedékes összeget minden évben Elderbach Bertold és utódai legyenek jogosítva beszedni. A vasvári káptalant pedig egyidejűleg felhívta, hogy a királyi meghatalmazott jelenlétében és közreműködésével, a káptalan képviselője Elderbach Bertoldot a kegyuraságba vezesse be. A káptalan Imre mesterkanonokot küldte ki a királyi parancs végrehajtására, a ki a királyi emberrel együtt szeptember 8-án megjelent Pornón és itt a szomszédos birtokosok jelenlétében, a nélkül, hogy közülök valaki ez ellen felszólalt volna, Elderbachot a kegyuraságba bevezette, a miről a káptalan szeptember 16-án bizonyságlevelet állított ki. Mindezen okiratokat Elderbach Bertold kérelmére Mátyás király 1470 márczius 18-án Pozsonyban jóváhagyta, megerősítette és újból átírta.2 Elderbach Bertold őse Németországból vándorolt be hazánkba. A család egyik tagja, Konrád, Nagy Lajos hadjárataiban annyira kitüntette magát, hogy a király vasmegyei monyorókeréki birtokában fiait uj adomány czimén megerősítette. E fiuk egyikének Bertoldnak fiával, Jánossal, 1438-ban mint trencséni várnagygyal találkozunk. Ennek fele-1 Thallóczy : A kamarahaszon története 83. 1. — 2 Lásd a VII. szám alatti oklevelet.
