Széchényi Miklós: A Szent György vértanúról nevezett Jaáki Apátság története (Budapest, 1901)
A SZENT GYÖRGY VÉRTANÚRÓL NEVEZETT JAÁKI APÁTSÁG TÖRTÉNETE 19 kifolyólag felügyeletet gyakoroltak a magán kegyurak fölött és ha azt tapasztalták, hogy ezek kegyúri jogaikkal visszaélnek, felhatalmazva érezték magukat arra is, hogy őket a kegyuraságtól megfoszszák. Ilyen királyi intézkedésekkel egyaránt találkozunk a XII. és XIII. században csak úgy, mint később. Egyébiránt az ily magán kegyuraság a kihalt családok birtokaival együtt is átszáll A jaáki templom déli oldala a helyreállítás előtt. a királyra. Királyaink úgy az előbbi, mint az utóbbi esetekben másoknak adományozták a kegyuraságot, valamint a királyi monostorok kegyuraságát is átruházták másokra, és a kegyurakkal nem biró monostorok részére kegyurakat jelöltek ki.1 Minthogy a Jaák-nemzetségből származó családok, mint pl. a Niczkiek, az egerszegi Kemények stb. a XV. században még nemcsak nem haltak ki, hanem aránylag számos tagból állottak, önkéntelenül is arra gondolunk, hogy nem úgy fosztattak-e meg a Jaák-1 Fraknói: A magyar kir. kegyúri jog 39 s köv. lapok. 3*
