Széchényi Miklós: A Szent György vértanúról nevezett Jaáki Apátság története (Budapest, 1901)
A SZENT GYÖRGY VÉRTANÚRÓL NEVEZETT JAÁKI APÁTSÁG TÖRTÉNETE 17 / királyi oklevél nem a legkedvezőbb színben tünteti fel az apátság kegyurait, midőn ily erélyes rendszabályokkal törekszik megvédeni kapzsiságuk ellen az apátsági javakat. A kegyuraság ebben az időben még mindig a Jaák-nemzetség kezében volt. Néhány évvel Róbert Károly fentebbi intézkedése előtt a kegyuraságra vonatkozólag kétségek merültek fel. Ezek eloszlatása és a dolog tisztázása czéljából Kopasz Lőrincznek fia, a Jaák-nemzetségből, 1325-ben azzal a kérelemmel járult Róbert Károly király elé, ' állapítsa meg, hogy a jaáki és pornói apátságok kegyurasága, és a Bayk nevezetű zalamegyei birtok tulajdonjoga csakugyan őt és testvéreit illeti meg. Mire a király a vasvári káptalant bizta meg ennek felderítésével, meghagyván nekik, hogy megbízottjuk Mesteri Dénes királyi emberrel karöltve tartson erre nézve vizsgálatot. A káptalan kiküldötte József dékán-kanonokot, a ki a királyi ember jelenlétében minden oldalról megvizsgálta az ügyet, kihallgatta a környéken lakó nemeseket és jobbágyokat, s azután visszatérvén a káptalanba, mindketten azt jelentették, hogy a nevezett apátságok feletti kegyúri jog valóban megilleti Kopaszt és testvéreit, miután a monostort a Jaák-nemzetségbeli Nagy Márton építette. Bayk pedig az előtt Sithkey Lőrincz és Csepán örökségét képezte; hogy miként lett az tőlük eltulajdonítva, nem bírták kikutatni. Mindezekről a káptalan 1325 május 25-én jelentést tesz a királynak.1 1352-ben a Ják-nemzetségbeliek perben állanak a jaáki apátsághoz tartozó bizonyos birtokok miatt; az oklevél ugyan nem említi, de nagyon valószínű, hogy kegyúri mivoltukban teszik ezt. Ugyanis Budán 1352 szeptember 22-én megjelentek Tamás országbíró előtt Jakab fia Péter, Iván fia Pál, Jakab fia János, Ják fiai Mihály és Márton, Iván fia Miklós, mindannyian a Jaák-nemzetségből és a jaáki apátsághoz tartozó birtokokra vonatkozó azon per eldöntését, mely köztük és Szentiványi János, Terestyénfalvi Péter és Egerszegi Miklós, valamint András fia Miklós között folyt, választott bírákra bízták oly módon, hogy mindkét fél küldjön két-két megbízottat november 4-re Újfaluba, a hol a vasvári káptalannak hozzájárulásával, vizsgálják meg a Szentiványi János által felmutatott okmányokat és az ügyet véglegesen intézzék el. Ha pedig Szentiványi és társai akár megbízottaikat elküldeni, akár Írásaikat bemutatni, akár pedig a hozandó határozatnak magukat alávetni vonakodnának, bírói Ítélet nélkül is 4 márka lefizetésére köteleztessenek.2 Az 1372. évben újból panasz van a kegyurak ellen. Kálmán győri püspök és káptalana vádolja őket bizonyos visszaélésekről, a melyeket állítólag az apátság tizedei körül követtek el. Szécsy Miklós országbíró az ügy vizsgálatával a veszprémi káptalant bizta meg. Mire Szentiványi János fia, János, Nikchi András fiai, Miklós és István, az országbírói meghagyás értelmében 1372 augusztus 1-én megjelentek a káptalan előtt és kilenczed 1 Zala vármegye története I. 181. — 2 Anjoukori okmánytár V. 611. 3
