Gál József: Schola Cantorum Sabariensis (Szombathely, 1996)

A SCHOLA CANTORUM SABARIENSIS TÖRTÉNETE - Állomások

ÁLLOMÁSOK A személyes élmény után a Vasvárme­gye ünneplő, emelkedett hangú kritikájá­ból is idézünk néhány gondolatot.12 „Elindult - alig egy éve - egy fiatal pap, egy nagystílű zenész megvívni a Ti­tánokkal és az első' kiállásnál megbírt a szellem és fantázia, az érzelem és inspi­ráció óriásaival... Új honfoglalás volt ez, hasonló a Bar­­tók-Kodály-féle magyar reneszánsz dia­dalához, de az első rohamának teljes si­kerével még döntőbb, a vásári lelkek fö­lött álló felsőbbséges emberekben... Bámulatos az összes hangnemek csi­­szoltsága, az intonálás tökéletessége, a dinamika, a szinte hihetetlen fokozás. Werner Alajos színező tehetségéről pedig külön tanulmányt kellene írni. A színek­ben önmagát adja, gazdag, nagyon gaz­dag lelket.” A bemutatkozó hangverseny sajtóvissz­hangjáról szólva meg kell emlékeznünk Vas megye harmadik újságjának, a Nyu­­gatmagyarország cikkéről is. Előzetest a Nyugatmagyarország a hangversenyről nem ad. (Érdekes viszont, hogy egy év múlva elsősorban éppen a Nyugatma­gyarország próbálja előkészíteni Werner megbízását a Kultúregyesület zenei szakosztályának élére. Nem sikerült.) A hangverseny után azonban rövid léleg­zetű, igen elismerő hangvételű írást ol­vashatunk a lapban A szombathelyi Pa­lestrina kórus bemutatkozása címmel.13 Ebből idézünk: „Bírálatot nem írhatunk, mert aki nem volt ott és nem hallotta az emberorgonát, annak hiába festenék le a legköltőibb szavakkal is azt, amit a meg­szólaláskor éreztünk, mert minden más hasonlat a valóságos élmény megközelí­tésére...” Igen elismerő a Hir hangvétele is:14 „...a hangverseny valósággal lenyűgözte a hallgatóságot. A zenei szépségnek ilyen maradéktalan érzékeltetését alig volt még alkalma ilyen közvetlen közelről, ki­zárólag helyi erők közvetítésével megcso­dálni és magába szívni. A hallgatóság az áhítatos gyönyörkö­déstől megittasulva, szinte lélegzetvisz­­szafojtva mélyedt el a négy évszázad előtti szellemóriások égbetörő alkotásai­nak élvezetében. A bevezetőt és zárótételeket földöntúli és szárnyaló diadalmi himnusz, nemkü­lönben az eredeti korális Ave Maria ne­mes egyszerűségében is megrendítő áhí­tata a pásztorok és angyalok karácsonyi öröménekét, valamint az üdvözítő lábai elé pálmaágakat szóró fiúcskák vidámsá­gát tükröző dallamoknak bájos ritmusa és dallambősége egyaránt igaz gyönyörű­séggel töltötték el a szíveket.” Ez az ünneplő hangú értékelés végigkí­séri a kórus minden hangversenyét. 1935 A bemutatkozó hangverseny színvona­la élénk érdeklődést kelt a szakem­berekben. Újabb és újabb önálló hang­versenyeken énekelnek, rendszeres részt­vevői jeles egyházi ünnepek liturgiájá­nak. így például évente énekelnek a nagyheti ünnepségeken, a nagycsütörtöki passiót pedig hangversenyszerűen mutat­ják be. Az 1935-ös esztendő meghozza a kórus első vendégszereplésre szóló meg­hívóját. Az első állomás Zalaegerszeg. Május 19-én hangzik föl a szombathelyi bemutatkozó koncert műsora a zalaeger­szegi plébániatemplomban. Előző napon, május 18-án Mikes püs­pök társaságában, Shvoy Lajos székesfe­hérvári püspök társaságában hallgatja meg a Zalaegerszegen fölhangzó műsort a szombathelyi Püspökvárban.15 Shvoy Lajos személye a Schola szempontjából azért meghatározó, mert ő volt abban az időben a Cecília Társaság elnöke, s így mint a legmagasabb egyházzenei tisztet betöltő személynek, fontos szerepe volt a Schola későbbi országos megismertetésé­ben. A kórus szereplése Zalaegerszegen is társadalmi esemény. A különvonattal ér­kezőket a város társadalmi és zenei éle­tének magas rangú személyiségei várják. 71

Next

/
Thumbnails
Contents