Gál József: Schola Cantorum Sabariensis (Szombathely, 1996)

A SCHOLA CANTORUM SABARIENSIS TÖRTÉNETE - Állomások

SCHOLA CANTORUM SABARIENSIS Előzetesen már (május 5-én) Gyük Pál a Zalamegyei Újságban bemutatta a kó­rust.16 A koncert Zalaegerszegen is nagy meg­lepetést kelt. így értékeli a kritika:17 „Délután 5 órára megtelt a plébánia­­templom. Kigyúltak a csillárok és bevo­nult a főbejáraton át a hatalmas kar. Megható látvány volt, amikor a pöttöm­nyi emberek megjelentek kezükben a nagy kottalapokkal. S amikor Werner dr. a karmesteri pódiumra lépett, néma csend, majd beintésre megszólal az em­berorgona. És mi először meglepődve, majd a meglepetésből felocsúdva, mély áhítattal hallgattuk lágy fuvoláját, erő­teljes principálját és violinbasszusát. Tiszta, biztos gyerekhang csendült fel Palestrina Laudate Dominum 5 szólamú művében, míg egyszerre mint az orkán zúgása verődtek vissza a falakról... A karmesteri kéznek lendületeire csil­lantak ki az új színek, fokozódott az erő, majd csökkent, amint azt a mű szerkeze­te követelte s leheletszerűen tűntek el a mindig biztos hangok az ünnepélyes csendbe, Palestrina, Victoria, Ingegneri művei a hitnek, áhítatnak, a szépségnek és bájnak kicsesházai. Azokban lehet vá­logatni. A válogatáshoz, a kincseknek olyan elrendezéséhez azonban, hogy azok mindig hű kifejezői legyenek az érzel­meknek, tudás és képesség kell. A mű­vésznek tudnia kell, mikor húzzon haj­szálvonalakat, mikor csapjon festékfolto­kat és milyen festékkel, mert csak így adhatja vissza a mű az igazit, a valódit, csak így alakulhatnak az egyes színfol­tok képpé. És Werner Alajos dr. az ő nagy zenei tudásával, karmesteri képes­ségeivel minden darabból kihozta azt, amit a nagy alkotók műveikbe belevittek azért, hogy azokat a hallgatóság átérezze és átélje. Külön-külön elemezni minden darabot - nem lehet, de nem is szükséges: hiszen azok mind más-más formában meg­jelenő remekművek, amelyeket Wemer dr. a hatalmas karnak előadásában, hol négy, hol öt szólamban énekeltetett nekünk. A szelíd lírai panasz és az izgalmas, ön­magát tépő tragikus erő között hosszú hanglétra van, de ezen a hanglétrán könnyen mozog a fegyelmezett kar, amelynek már puszta összeállítása is óri­ási feladat, betanítása és vezénylése pe­dig magas fokú művészi teljesítmény.” Ebben az esztendőben még egy fontos eseményről olvashattunk. Ez pedig Wer­ner első jelentős zenei munkájának, a Szent Márton miséjének bemutatója, amelyen a kórus is közreműködött. A be­mutatót méltató W. M. így emlékezik meg róluk:18 a „két éve alakult (kórus) ... immár negyedízben adja tanújelét nagy és komoly munkájának és fokozatos fejlő­désének. A szombathelyi közönség eddig is szeretettel figyelte ennek a szép jövőre hivatott együttesnek munkáját és öröm­mel jött el hangversenyeire: a vasárnapi produkciót azonban eseménnyé avatta az a körülmény, hogy ... vezetőjének saját szerzeményű” művét szólaltatták meg. A Hir ismertetésében így szól a kórus­ról:19 „Az énekkar, mint fegyelmezett orgona engedelmeskedett a karnagy-szerző in­tencióinak és dirigálásának. Fenségesen szárnyaló és áhítat gerjesztéssel párosult esztétikai gyönyört kiváltó volt az ének­kar minden száma. Egyképpen felejt­hetetlen marad a gyermekkar üde, an­gyalokra emlékeztető szárnyalása, mint a férfiak erőteljes fortissimo hangorkán­ja, mely a fugákban kulminált”. 1935. december 8-án ünnepelte a Falu­­di Társaság Szily Jánosnak, az egyház­megye első püspöke születésének két év­százados jubileumát. A püspök életét és munkásságát Géfin Gyula méltatta, a Schola pedig két Palestrina és egy Las­sus művet énekelt.20 1936 Szombathely zenei életének egyik leg­nagyobb eseménye ebben az évben a XXIV. Országos Dalosverseny 1936. júni­72

Next

/
Thumbnails
Contents