Gál József: Schola Cantorum Sabariensis (Szombathely, 1996)
A SCHOLA CANTORUM SABARIENSIS TÖRTÉNETE - Egy kórus születése
EGY KÓRUS SZÜLETÉSE kalmazott hangképzési lehetőségekről fogok beszélni. De lehet-e egyáltalában leírni és szabályokba foglalni ezeket a legelemibb életmegnyilvánulásokat? Lehet-e leírni, hogyan tanítja az édesanya kisgyermekét beszélni vagy imádkozni? Lehet-e leírni, hogyan tanítja a madár fiókáit énekelni? Ezt csak az édesanya tudja és az a madár. így vagyunk valahogyan minden igazi művészet legelső bimbózásánál. No, de azért le próbálunk szállni ezekből az ideális elgondolásokból és a reális világ számára, a technika számára is írunk, amit tudunk. Mindenesetre ebből a sajátos módszerből és az ennek kapcsán mondottakból is sokat ellophatunk és megvalósíthatunk akármilyen mostoha körülmények között is. (Megjegyzem, hogy e cikkben csak a fiúk hangképzésével foglalkozom.) Az én legközelebbi célom* a fiúk hangképzésével az, hogy még jóval a mutálás előtt, főleg a klasszikus polifóniának szoprán és alt szólamait a lehető legfinomabban (szépen, élvezetesen, kellemesen) és a lehető legkülönbözőbb árnyalatokban és dinamikával tudják énekelni. Hangterjedelemben tehát altoknál: g-d”\ szopránoknál: c’-a”. És ezt el lehet érni? — Lehet. Persze nem minden gyereknél, hanem az erre alkalmasoknál. Mikor válogatok? És itt rátérhetünk mindjárt a praktikumra. Melyik gyerek lesz alkalmas? Hány tudja szépen és tisztán énekelni az e-t, az f-et és a g-1? Mikor kezdjünk válogatni és nevelni? Minél előbb! Akkor, amikor a gyerek hangját, a materiális fizikai hangját formába lehet önteni. (Hiszen ez a hangképzés lényege.) Ez pedig feltételezi a tanítványban is az usus rationis-t, az értelem használatát. Mert ha csak a mate* A hasznossági célt, a legközelebbi célt tekintve, mert ezen kívül van még sok más célom is -riális hangra volna szükség, akkor azt hiszem, a pólyásbabáknál igazán nagyszerű hanganyagot találnánk: ha formába tudnánk önteni, vetekednének az orgona legvékonyabb sípjaival. De sajnos éppen ezt nem tudjuk, mert a csöppségekben még nem működik az értelem, legalább oly csekély, hogy segítségével a materiális hangot ének-esztétikailag formássá tudjam tenni. De mihelyt az értelem használata megvan, akkor a hangképzéshez is rendszeresen hozzáfoghatunk. Ez pedig nézetem és tapasztalatom szerint nálunk általában a 7. év körül van, tehát a 2. elemi osztályban. (Ez nem zárja ki, hogy már jóval előbb ne lehessen komolyan zeneileg foglalkozni a gyermekkel.) Ekkor már legalább tudnak is valamit énekelni, amin megfoghatom őket, és rendelkeznek azzal az egynéhány általános ismerettel és fogalommal, ami a hangképzéshez is szükséges. Hogyan válogatok? Azok a fiúk, akik az ő ismerős énekeikből egyet-kettőt egyedül és tisztán el tudnak énekelni, átestek az első rostán. Most ezek közül azokat tartom meg, akik a legegyszerűbb intonációkat utánam tudják dúdolni. És itt azt az érdekes és számomra szomorú tapasztalatot kell leszögeznem, hogy a legszebb és legjobb hangú gyerekek legtöbbször kevésbé jó hallásúak, sőt rossz hallásúak. Melyik karnagy ne rettegne a kiváló „tenoroktól”! (Most ennek az okaira és remediumaira megint nem terjeszkedem ki.) Ezek tehát már nem csöppennek bele az én hálómba. Kár, mert így hang szempontjából tulajdonképpen a silányabb anyaggal és legtöbbször kis hangterjedelmű anyaggal dolgozom, de nekünk most ez éppen jó, mert láthatjuk, hogy „közepes” anyagból mit lehet kihozni. Tegyük fel pl. hogy 20 ilyen kis madarat fogtam a kalitkába és most megkezdem ideális, sacralis, kulturális stb. - ezekről most nem beszélek. 65
