Gál József: Schola Cantorum Sabariensis (Szombathely, 1996)
A SCHOLA CANTORUM SABARIENSIS TÖRTÉNETE - Egy kórus születése
EGY KÓRUS SZÜLETÉSE dolgoznom. A magam részéről e téren is teljes odaadással akarok Méltóságod rendelkezésének eleget tenni, s ígérem, hogy ezt a tudomásomat is mindig a halhatatlan lelkek érdekében akarom kamatoztatni. E tekintetben mindig P. Felicián ideális képe fog szemem előtt lebegni. Méltóságos Püspök Úr, további kegyes jóindulatába ajánlom magamat, s főpásztori áldását és imáit kérve kezeit csókolja kispap hódolattal és hálával. Budapest, 1928. február 6. Werner Alajos” A kért három évből ötöt engedélyezett püspöke. A bizalmat messzemenően megszolgálta. Tanulmányai befejeztével ismételten levélben keresi meg püspökét, megköszöni a tanulásra biztosított lehetőséget és „munkára” jelentkezik.7 „Nagyméltóságú Megyéspüspök Úr! Krisztusban szeretett Atyám! Isten segítségével elérkeztem római tanulmányaim végéhez. Vizsgáimat „magna cum laude” sikerült letennem. Engedje meg Excellenciád, hogy mielőtt Rómától búcsút vennék, még itt az apostolok sírjánál - ha esetlen szavakkal is, de forró, hálás érzéssel és imával mondjak köszönetét Kegyelmes Atyám sok jóságáért, azért hogy öt éven keresztül Róma szent földjén a tudománynak és művészetnek élhettem. Kérem Excellenciádat, őrizze meg a jövőben is nagy jóindulatát a Musica Sacra iránt, melynek én Excellenciád tervei szerint buzgó, alázatos munkása akarok lenni. Excellenciád kegyes engedelmével a vakációt Zizersben, a Priesterhospizban fogom tölteni, ahonnan örömmel jövök Szombathelyre, hogy a rám bízott munkát megkezdjem, melyre Kegyelmes Atyám főpásztori áldását és imáját kéri hódolattal kézcsókoló hálás fia Róma, 1933. július 8. Werner Alajos” A rábízott feladat magas szintű teljesítésére bizonyára - a tehetségén túl - Werner azért is képes volt, mert teljes mértékben azonosul X. Pius egyházi zenéről vallott felfogásával. Jelesül a gregorián és polifónia újbóli meghonosításával a templomokban a liturgikus események alkalmával. Azonosul a pápa által vallott előadásmóddal, az előadókkal. Ezt a nézetét Az éneklő egyház című könyvében meg is fogalmazza a következőképpen:8 „Midőn az egyház újabban megint szorgalmazza a fiú énekiskolákat a régi Schola cantorumok mintájára — évezredes tapasztalat alapján teszi ezt és hármas célt szolgál.” Nevezetesen: „1. ...liturgikus célt, mert az ártatlan gyermekhangok és gyermeklelkek a legméltóbban tolmácsolják az Úr szentélyében a hívők fohászait és imáit... 2. Művészi célt. Ugyanis... a kicsiszolt friss fiúgyermekhang - ha terjedelmében nem is - de áhítatban és kifejező erőben felülmúl minden más szoprán hangot, főleg ami az intonáció biztonságát, a hang érces és mégis lágy csengését illeti... 3. Kulturális célt is szolgál az egyház azáltal, hogy az erre fogékony gyermekeket a lehető legkisebb korban vezeti be a zene gyönyörűséges világába és itatja át leiköket a legszentebb és legmagasabb énekkari művészettel... s éppen a fiúk hangváltozása, mutációja révén, ami a legnagyobb nehézséget okozza a gyakorlatban, kényszerítve van az olyan énekkel minél több gyermekkel közölni ezt a kultúrát...” E munkájában szól a nők énekéről is. A női karok megengedőségéról elmondottak - ez is persze a pápai iratban fogalmazódik meg - ma már erősen anakronisztikusnak tűnnek. Mikor énekelhetnek a nők? - kérdi. S válasza:9 ,,a) Énekelhetnek a nők, ha az egész nép énekel, akár liturgikus szöveget, akár népéneket. A Motu proprio harma57
