Gál József: Schola Cantorum Sabariensis (Szombathely, 1996)
WERNER ALAJOS ÉLETE ÉS MUNKÁSSÁGA - Az egyházi népének megújítása
AZ EGYHÁZI NÉPÉNEK MEGÚJÍTÁSA Tárkányi Bélának költeményei. Az 50 év előtti SZVU-reform is körülbelül egyharmadát, azaz majdnem 90 énekét, a Tárkányi-Zsasskovszky-ból merítette. A jövőben sem függetlenítheti magát ettől semmiféle egyházi népénekreform. Ez volt az első olyan templomi énekeskönyv, mely orgonakíséretet is hozott. Kár, hogy cifrázataival, futamaival és kadenciáival rossz ízlést és gyakorlatot honosított meg kántoraink körében. Hatásától idősebb kántoraink még ma sem mindig tudnak szabadulni. — A Cecília-egylet első elnöke, Bogisich Mihály várplébános. 1888- ban kiadott „Őseink buzgósága” néhány feledésbe ment magyar népéneket igyekezett megmenteni. Lásd SZVTJ: 139. Ó Uram, nem vagyok én méltó. A 20. század elején érdekes próbálkozás volt Kersch Ferenc esztergomi karnagy „Sursum Corda” népénekgyűjteménye. Sajnos, nem tudott átmenni a közhasználatba, éppen a Zsasskovszky-énekeskönyv szorította ki. Innen valók a SZVU következő énekei: 180. Dicsérjük Jézus szentséges Szűz Anyját. - 134. Üdvözlégy Krisztusnak drága szent teste. - 53. Könyörülj Istenem, én bűnös lelkemen. M. K: Hogyan került sor a „Szent vagy Uram!” énektár megalkotására? W. A.: Ez az alkotás elsősorban Harmat Artúr nevéhez fűződik. Harmat, aki fővárosi ének-szakfelügyelő, zeneakadémiai tanár volt, visszaemlékezéseiben említette, hogy az első világháborúban, a harctéren, egy-egy közös istentiszteleten a katonák alig tudtak együtt énekelni, mert a magyar egyházi énekeket mindenki másképp tudta. Gondolkodóba esett: itt valami rendet kell teremteni. A magyar egyházi éneket újra föl kell emelni egykori magaslatára. Gondolatait előtárta, és így kapott megbízást 1927/28-ban az Országos Magyar Cecília Egylettől és az Országos Magyar Kántorszövetségtől, hogy szerkesszen modern, a kor igényeinek megfelelő egyházi énekgyűjteményt. A szövegrész szerkesztésére Sik Sándort kérték fel, aki mozgósította ennek a kornak ismertebb papköltőit. (Harsányi Lajos, Mentes Mihály, Székely László, Pakocs Károly, Németh István.) M. K.: Milyen szempontok vezették a SZVU szerkesztését? W. A.: A kiválasztásnál és javításnál fő szempont volt, hogy az Egyház előírása szerint a templomi ének legyen 1. szent, 2. művészi, 3. egyetemes. - Utóbbin azt értjük, hogy ne különleges csoportok részére íródjék, pl. énekkarok részére, hanem az egész nép énekelhesse. A művészi szempontnak megfelelően elhagyta a silány, világias, cigányos, érzelgős dallamokat. A szövegeket tartalmi és prozódiai szempontból részben(l) kijavította. Ezenkívül a dallamoknak komoly, művészi kíséretet adott. Hogy a kántoroknak különleges nehézséget ne okozzon, a kíséret hangmagasságát úgy választotta meg, hogy a kottákban három előjelnél több ne szerepeljen. M. K.: A „Szent vagy Uram!” keletkezése óta csaknem fél évszázad telt el. Ma már az egyházi ének barátai közt is jogos kritikával illetik. Sok lelkipásztor véleményét tükrözte Taáp Miklós plébánosnak az április 9-i Új Emberben közölt olvasólevele, ahol azt írja: „...közösségeink szárnyaló éneke a bizonysága annak, hogy ez az éneklési forma felel meg legjobban a buzgó hívő nép lelki igényének, óriási erő és eszköz a lelkipásztor kezében. Igaz, hogy a megújított liturgia, és (a Zsinat óta bekövetkezett) teológiai és aszketikus szemlélet-változás olyan igényeket támasztott, amelyeknek ...a SZVU nem tud megfelelni...” Mi erről Főtisztelendő Atya véleménye? W. A.: A SZVU keletkezése idején még csak kezdeti időszakában állt a magyar népzenei kutatás. Azóta igen sok dalt sikerült lejegyezni a nép ajkáról, de sok kódex-kéziratot is fedeztek fel. Ezzel együtt járt az egyházi népénekgyűjtés sok eredménye, a Kodály kezdeményezésére létrejött népzenei kutató csoport eredményeként a Magyar Tudományos Akadémián. Az egész ország területéről hallatlan kincseket tártak fel, sőt még 49
