Gál József: Schola Cantorum Sabariensis (Szombathely, 1996)
WERNER ALAJOS ÉLETE ÉS MUNKÁSSÁGA - Az egyházi népének megújítása
AZ EGYHÁZI NÉPÉNEK MEGÚJÍTÁSA arról is pontos kimutatások készültek, hogy egy-egy éneket mennyire énekeltek országszerte. Ebben a munkában különösen is ki kell emelnünk néhány nevet: Rajeczky Benjamin, Dobszay László, Szendrei Janka, Lajtha László, Volly István, Kertész Gyula. Velük együtt egész iskola dolgozta már fel a gyűjtés eredményeit. Ezeknek legjavát és a legénekeltebbeket a most készülő' Enektár közkinccsé kívánja tenni. Különösképpen is azokat, amelyek terén tartalmilag hiányos a SZVU gyűjtése. Ilyenek főleg a nagyböjti, a húsvéti és a szentekről szóló énekek. M. K.: A Zsinat mennyiben volt és van hatással az új Enektár munkálataira? W. A.: Az énektári reformot nem anynyira a Zsinat indította el, mint inkább a kor lelkipásztori kívánalmai. Nem tagadható, hogy a SZVU-ban sok olyan ének van, mely 50 év múltán a mai kor lelkiségétől idegen, és különösen is távol esik a fiatalság elvárásaitól. Taáp Miklós már említett Új Ember-cikke nehéz feladat elé állíthatja a lelkipásztort, amikor egy-egy ünnep énekrendjét kívánja rögzíteni. Egyetértek a cikknek ezekkel a soraival: „A jó népének, mivel a hívek lelkiségének is formálója, mai nyelven igaz hittani ismereteket nyújt, magyarázatra különösebb módon nem szorul, dallama alkalmazkodik a szöveg mondanivalójához, könnyen megtanulható, és művészileg is megállja helyét.” Ehhez még hozzátehetjük: 50 év alatt a magyar prozódia kifinomította zenei érzékünket. Egyes kirívó hibákat már a SZVU-reform is kiküszöbölt, mint pl. a 253-as „Bemegyek szent templomodba...” énekben: „Az arany ősz -lopok között” helyett: „Az aranyos oszlopok közt”. Vagy az egykor közismert „Jöjj el Szentié-lekisten” helyett „Jöjj Szentlélek Úristen”. Ha nem is ennyire kirívó hibák, de hibák bőven akadnak a jelenlegi SZVU- énekekben is, például a 155-ös Jézus Szíve énekben: „Szívemet tedd szent Szívedhez hasonZÓLŰ, kérlek...” Több száz ilyen kisebb-nagyobb hibát kijavítunk, de természetesen nem lehet és nem is szabad mindent kijavítani. A kegyelet is fontos szempont. M. K.: Való igaz. A magyar Himnuszban és a magyar népdalokban is vannak prozódiai hibák, mégsem lehetne hozzányúlni. W. A.: Azt a szempontot is figyelembe kell venni, hogy vannak költészeti műremekek, amelyeken prozódiai javítást eszközölni stílustörés lenne. Sokszor egyszerűbb egy-egy prozódiailag hibás énekszakaszt teljesen kihagyni, semmint átjavítani. M. K.: Fölmerült a javaslat: nem volna-e jó pályázatot kiírni új egyházi énekszövegekre, a SZVU vagy a Kis Magyar Uzuális dallamai valamelyikére? W. A.: Kifejezetten pályázatra nem gondolunk, ez túl körülményes volna. Viszont nagyon hálásak lennénk, ha költőink és muzsikusaink önmaguk is közreműködnének, és választékot nyújtanának be, külön fólkérés nélkül, a közös, szép cél érdekében. A SZVU bármelyik énekére örömmel várjuk, sőt kérjük hozzászólásaikat!!! M. K.: A zsinati liturgikus reform mennyiben érinti a SZVU-reformot? W. A.: Az új liturgia igényeit népénekeinken kívül a magyar gregoriánum révén tudjuk megoldani, mely a liturgikus szövegekre épül. M. K.: Mi Főtisztelendő Atya véleménye arról az egyházzenei pluralizmusról, amelynek ma tanúi vagyunk? A népének mellett ott él a latin gregorián és polifon ének, másfelől a „ritmikus zene”, mely fiatalságunkat különösképpen is vonzza. Művészetileg és prozódiailag nem egyszer elég gyenge alkotások, ugyanakkor viszont teljesen életközeli a mondanivalójuk, sokkal inkább, mint a jelenlegi népénekeké. W. A.: A pluralizmus minden tekintetben egészséges. Nem volna helyes egyetlen stílushoz elkötelezni magunkat. Min-50
