Gál József: Schola Cantorum Sabariensis (Szombathely, 1996)
WERNER ALAJOS ÉLETE ÉS MUNKÁSSÁGA
WERNER ALAJOS ÉLETE A háború a Regnum igazgatójaként találja. Ekkoriban még tanít a Zeneakadémián, majd jön a fordulat éve, s ennek következményeként 1951-ben bezárják a Regnum épületét. Még ebben az évben lerombolják a Regnum Marianum templomot is, helyet keresve az 1956-ban ledöntött Sztálin-szobornak. Wernert 1950. augusztus 31-én a „2400/1949. Korm. sz. r. 1. paragrafusában, illetőleg az 1934. I. te. 2. paragrafusában” foglaltak alapján rendelkezési állományba helyezik, és a szolgálat alól felmentik.8 Ez év november 21-én ugyancsak a Népművelési Minisztériumban kelt levélben arról értesítik, hogy ideiglenesen nyugállományba helyezik és tájékoztatják arról, hogy a „Zeneművészeti Főiskolán 1936. szeptembertől f. év november hó 30-ig eltöltött kereken 14 évi szolgálata a nyugdíjba beszámít.” Nyugdíját 343 forint 20 fillérben állapítják meg, s ehhez még „15 forint lakbérsegély jár”.9 A Regnum bezárása után két évig a Központi Papnevelő Intézet prefektusa lett, de 1952 nyarán innen is távoznia kellett. Az indok: szellemével fertőzi az ifjúságot.10 Életének következő állomása Máriaremete. Itt kántorkodott bebörtönzéséig. Lakhelye a templom mögötti kis ház, az Ördögárok 227. Szállásadója Jolánka néni*, akivel haláláig kölcsönösen becsülték, tisztelték egymást. Remetén a hívekből szervez kórust. Jellegében azonban ez nem a Schola kórusait idézi, hanem egy „megszokott” templomi kórus volt. A hivatalából menesztett, képességeit alig-alig kihasználó kántorkodás mellett Werner amolyan nem hivatalos „intézménnyé” válik. A sugárzó, örökké lobogó pap körül lassan kialakult egy olyan, főleg fiatal papokból álló csoport, amely hivatását megőrizte, és legalább titokban tenni * Horváth Mihályné akart valamit az ifjúságért. De közéjük tartoznak a magyar egyházi zene megújítói, művelői is: Harmat Artúr, Bárdos Lajos, Forral Miklós és mások. 1957-ben Franciaországban egyházzenei világkongresszust tartottak, amelyen Magyarországot Werner képviselte. Ez alkalommal felkereste néhány régi egyetemi társát Svájcban, Olaszországban is. Az egyházzenei kongresszuson „beszéltem a magyar egyházzenei állapotokról. Párizsból utaztam Lourdesba” - mondja. Innen egy Mária-szobrot hozott magával, amelyet a hívek nagyon szeretnek. A szobrot az akkori lourdesi püspök, Mgr Theas ajándékozta Máriaremetének. (A lourdesi Mária-szobor jelenleg is Máriaremetén található.)11 Börtönévek A külföldi út gyanús lett a hatóságoknak. Hazatérése után 1959-től többször is kihallgatásra hívja be a rendőrség. 1961 tavaszán aztán egy házkutatás során letartóztatták. „Bizonyítékként” megtalálták egykori paptársaival, diákjaival való levelezését. A vád: államellenes öszszeesküvés. Ezután hosszú ideig a budapesti Fő utcai gyűjtőfogházban volt magánzárkában. Innen vitték Márianosztrára. Három és fél évi börtönre ítélték. Minden vagyonát elkobozták. A „minden vagyon” egy írógép volt és a zongora. A zongorát Kodály mentette meg személyes közbenjárásával. Werner kérését Kodály Zoltán támogatta. 13
