Gál József: Schola Cantorum Sabariensis (Szombathely, 1996)
WERNER ALAJOS ÉLETE ÉS MUNKÁSSÁGA
WERNER ALAJOS ÉLETE Werner börtönéveiről Kornélia nővére levélben tájékoztatja egykori paptársát, szombathelyi barátját, Kozma Ferencet.12 „1963. II. 2. Január 6-án volt sógorom* Loizinál, 21-re meg én kaptam egy rendkívüli beszélőre meghívót, de sajnos olyan hófúvás volt, hogy nem mertem elindulni, így Klári lányom és megint a sógorom ment. Gondolhatja milyen nehezemre esett, egy kiló édességet lehetett neki vinni. Ennyi volt a hívóra írva, és mi betartottuk. Kár volt, mert ahogy Klári írta, bármennyit és bármit lehetett volna neki adni. 35 percig beszélhettek egy külön kis szobában. Csizma volt a lábán, egy nagy tarisznya a nyakában, amibe a csomag tartalmát tehette. A haja megint szép hosszú. Ne botránkozzon meg, de nevetnem kellett. Egy jó tót atyafi benyomását kelthette. Hárman vannak egy szobában, nem is tudták, hogy ilyen hideg van, tehát talán nem fáznak. Mindenkit üdvözöl és mindenkire gondol. Márciusban lesz a legközelebbi beszélő, remélem már nem lesz ilyen zord az idő. Nelly” Büntetését jó magaviseleté miatt harmadolták, így 1963. március 29-én szabadult, de rendőri felügyelet alatt állt. A következő levél már 1963. április 2- ai keltezésű. Címzettje Géfin Gyula. Ezúttal már a szabadulás utáni örömteli percekről ad számot Nelly nővére.13 „Drága jó Gyula bácsi! Örömmel írhatom, hogy testvérem péntek este óta itthon van. Egész búcsújárás van hozzá, mindenki örül, boldog és üdvözölni akarja. Jól van, de most egy kicsit soványabb, mint decemberben, mikor utoljára láttam. Nagy a jó Isten hatalma. Nem tudok elég hálás lenni, hogy így történt. Most sok elintéznivalója van, azután ír ő is. Köszönöm üdvözletét és imáit, amit hálás szívvel viszonzok. Nelly” Celldömölk Alig volt néhány hónapig szabadon, aztán ismét letartóztatják. Két börtönbüntetése között rövid intermezzónak minősíthető a celldömölki kántorság ideje. Másodszori letartóztatására egykori paptársa, Simon Nándor így emlékezik vissza:14 „...Maradjunk még a plébánia épületében... 1964. december 7-én este 10 óra körül történt. A letartóztatási paranccsal jöttek hozzá a Hatóság emberei, nekem is fel kellett kelni kérésre, hogy tanúként legyek jelen Schmidt József plébánossal. Amikor bekopogtak hozzá, már aludt - kivételesen. Minden nagyobb megrendülés nélkül öltözött fel, nézte végig szobájának átkutatását. Semmi rendkívülit nem találtak, s aztán amikor közölték vele, hogy az állami emberekkel kell mennie, vegye magához, ami szükséges „úgyis tudja, mi kell” - szó nélkül összeszedte a szükségeseket - borotva, zsebkendő, fésű stb. így búcsúzott el: Isten veled! A börtönévek után egyszer találkoztam vele Pesten egy rövid időre, de egy szóval sem hozta elő a vele történteket.” Második alkalommal történő bebörtönzéséről két rövid levélrészlet tudósít. Ezeket szintén Kornélia írta, címzettje az atyai jóbarát, Géfin Gyula.15 Az első levél kelte 1967. november 12-e, amelyben arról értesíti Géfint, hogy Werner „egészségi állapota nem a leg* Tóth Sándor, Wemer Katalin férje 14
